2017. augusztus 10., csütörtök

Szíven találva


Van olyan szituáció, mikor lehetõséget kapunk megtérni valamibõl.
Mostanában többször elõfordult velem, és akkor eszembe jutott ez a mondat:
Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?” (Apcsel 2,37)
...jelen esetben Max Lucado szösszenete nyomán, amit most bemásolok:
A bosszú Istenre tartozik. Ha az Úré a bosszú, akkor nem a miénk. Isten nem kért meg rá, hogy visszavágjunk, vagy kiegyenlítsünk. Soha. Miért? A válasz József szavaiban rejlik: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa” (1 Mózes 50:20).
A megbocsátás könnyebb, ha széles látókörű lencsén keresztül nézzük a dolgokat. József ilyet használ, hogy az egész képet lássa. Nem hajlandó a bátyjai árulására gondolni anélkül, hogy számba ne venné Isten hűségét. Mindig segít, ha a nagy képet nézzük.
 Egyszer, amikor a repülőtéren jártam, feltűnt az egyik ismerősöm. Már régóta nem láttam ezt a férfit, de sokszor eszembe jutott. Túl volt egy váláson, és úgy gondoltam, hogy jó részt miatta történt. Észrevettem, hogy nem volt egyedül. „Micsoda egy gazember! Csak néhány hónap telt el és itt van egy másik nővel?” Már üdvözölni sem volt kedvem, ahogy kimondtam az ítéletet a jellemére. Azonban meglátott engem és integetett. Felém vette az irányt. Nem volt mit tennem, csapdába kerültem. Beszélgetnem kellett a haszontalanjával.
„Max, bemutatom a nagynénémet és a férjét.” Nagyot nyeltem. Az imént nem vettem észre a férfit. „Éppen egy családi összejövetelre tartunk. Biztosan neked is nagyon örülnének.”
„Igen, az ön könyveit használjuk a házicsoportunkban” – vetette közbe a nagybácsi. „Nagyszerű meglátásai vannak.”
„Ha tudná, milyen nagyszerűek” – gondoltam magamban. „Éppen most követtem el a meg nem bocsátás bűnét. Ítélkeztem, anélkül, hogy az egész sztorit ismertem volna.”
Megbocsátani valakinek, azt jelenti, hogy beismerjük, hogy vannak korlátaink. Az élet egyetlen kirakó darabjával rendelkezünk. Egyedül Isten ismeri a dobozon levő képet. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy annak volt igaza, aki megbántott. A megbocsátás azt jelenti, azt valljuk, hogy Isten igazságos, és a helyes dolgot fogja tenni.
Különben is, nincs elég tennivalónk, hogy még Isten dolgát is magunkra vesszük?
Max Lucado
Szerintem ebben a történetben inkább az ítélkezés bûne hangsúlyos.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amitől ma dühös lettem

 Volt itt két dolog, ami előtt először csak simán hitetlenkedve álltam, aztán dühös lettem, majd még el is sírtam magam. Az egyik: Lukác...