Az a helyzet, hogy családi kiruccanás keretein belül kicsit több alkalmam van időzni, olvasni, gondolkozni Isten dolgain. Azt olvastam a Napiremény blogon, hogy:
„Bárki, aki megengedi, hogy eltérítsék attól a munkától, amit én szánok neki, nem alkalmas az Isten országára." (Luk 9:62, TLB fordítás)Ezt meg hogy értsem? Itt agyalok rajta. Károli úgy írja, # aki hátratekint #. Ez alkalomból - nem dacból - visszatekintettem régebbi bejegyzésekhez, és megállapítottam, hogy a legőszintébbektől nevetek a leginkább és empátiával fordulok a szomorú, vagy épp dühös írásaim alanya felé, aki én voltam. Meg is hatottam magam, azér' könnyesek azok a pillák. Íme ez én vagyok.
Megváltott, kivásárolt temperamentumos, vidám, szomorú, motivált, motiválatlan, lusta, szorgos... Egységcsomag.
Köszönöm Istenem!
Olvasd velem ezt a régi írást:
Reggeli... Persze, csak, ha kedved van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése