Pár napja azon töprengek, hogy mi lett volna Mária és Márta történetében, ha:
- Márta hagyta volna az egészet a csudába a konyhában és odaült volna Jézust hallgatni?
- Vajon Jézus, aki egy csomó embert megetetett többször is, tudott volna ennyiről gondoskodni?
- Vajon, ha mi el tudjuk engedni a dolgokat, "rádobjuk terheinket", milyen eredményekre számíthatunk?
- Az volt a gond, hogy Márta a testet helyezte a szellem elé?
Útközben Jézus egy faluba érkezett, ahol egy Márta nevű asszony látta vendégül. Mártának volt egy testvére — Mária —, aki leült az Úr lábához, és úgy hallgatta a szavait. Mártát eközben a sok munka teljesen lefoglalta. Odament Jézushoz, és ezt mondta: „Uram, nem törődsz vele, hogy a testvérem magamra hagyott a munkában? Szólj neki, hogy segítsen nekem!”Szintén a témában íródott.
De az Úr így felelt: „Márta, Márta! Túl sokat vállalsz magadra, és sokat aggodalmaskodsz! Pedig csak kevés dolog van, amely igazán fontos, sőt valójában csak egyetlen egy. Mária jól választott! Ezt soha el nem vehetik tőle.”
Meg ez is
Ez nekem mai napig kérdés: hiszen egy nőnek igazából szeretet teljes kötelessége, hogy ellássa étellel a családját, főleg,ha a gyerekek még kicsik. A felnőttek már tudnak magukról gondoskodni. Van egy fájdalmas emlékem,hogy a lelkész engem úgy sorolt be ,hogy nem járok rendszeresen templomba.Persze,mert otthon szolgáltam, főztem az ebédet ,ami elengedhetetlen. Számtalan okosságot kipróbáltam ,hogy szombaton megfőzzek, stb,de ezeket nem lehet mindig véghezvinni, főleg,ha szombaton a gyerekekkel pl.kirándultunk. Arra pedig,hogy hozassunk ételt, nagyon nem volt akkor pénzünk.
VálaszTörlésPersze értem Jézus tanítását, de...
Igen, megértem. :) Én próbálok előző nap főzni. Meg amúgy is több napra szoktam, hiszen főállásban dolgozom.
Törlés