Ilyen fejezetcímek vannak benne, hogy:
Isten, mint fazekas, mint eső, mint pásztor, mint menedék, mint szikla, mint vezető, mint fenyőfa, mint király, mint lámpa, mint kertész.
Most vasárnap a királyos fejezetet én tanítottam nekik, ma pedig az olvasónaplóhoz a suliba az Ézsaiás pár fejezetét olvastam el és ez indított el pár gondolatot arra vonatkozóan, hogy milyen is Isten.
Annyira át tudtam érezni a fájdalmát, amit a népe miatt érzett. Ő teremtette őket, elhívta őket, gondjukat viselte és szerette őket. Erre válaszul hűtlenek lettek, más Istenek után siettek. Bálványokat készítettek, azok előtt hódoltak.
Círusz és Babilon kezébe adta őket fogságba, de amikor Babilon visszaélt hatalmával és jobban sanyargatta őket a szükségesnél, azt nem hagyta...
Annyira át tudtam érezni a fájdalmát, amit a népe miatt érzett. Ő teremtette őket, elhívta őket, gondjukat viselte és szerette őket. Erre válaszul hűtlenek lettek, más Istenek után siettek. Bálványokat készítettek, azok előtt hódoltak.
Círusz és Babilon kezébe adta őket fogságba, de amikor Babilon visszaélt hatalmával és jobban sanyargatta őket a szükségesnél, azt nem hagyta...
Antropomorfizmusnak nevezik Istennek emberi alak képében való felfogását. Néha emberi tulajdonságokkal, érzelmi állapotunk párhuzamba állításával próbálunk róla valamilyen képet formálni, ami teljességgel lehetetlen, de másképp hogyan foghatnánk fel?
Ez jutott eszembe, ahogyan sorban olvastam a 40. résztől. Most a 47- nél tartok.
Ézs 45:22 Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincsen több!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése