Soron következő szakasz volt a 2 Krónika 5, mikor Salamon már megépítette a templomot és éppen berendezik. Ezután egy "átadóünnepséget" szerveztek.
2 Krónika 5, 11-14.
A papok valamennyien megszentelték magukat, csoportbeosztásuktól függetlenül, ezért mind bemehettek a Szentélybe. Amikor pedig kijöttek onnan, az énekes léviták már ott álltak az oltár keleti oldalánál, és készültek az Örökkévaló dicséretére. Ott volt mind a három csoportjuk, Ászáf, Hémán és Jedútún vezetésével. Mindegyik vezető mellett felsorakoztak a fiaik és a rokonaik fehér lenvászon ruhákban, kezükben a hangszereikkel: hárfákkal, lantokkal és cintányérokkal. Mellettük állt még 120 pap is a trombitákkal. Az összes énekes és zenész egy szívvel-lélekkel és egymással összhangban dicsérte az Örökkévalót. Úgy hallatszott, mintha egyetlen ember énekelt volna. Amikor hálát adtak az Örökkévalónak; és dicsérték őt trombitákkal, cintányérokkal és egyéb hangszerekkel; és ezt az éneket énekelték:
„Jó az Örökkévaló! Kegyelme és hűséges szeretete örökké tart…”. — akkor az Örökkévaló házát fénylő felhő töltötte meg. Az Örökkévaló dicsősége betöltötte Isten Templomát — annyira, hogy a papok nem tudtak a helyükre állni, és nem tudták a szolgálatukat végezni.
Egyszerűen gyönyörű lehetett ez az ünnepség. Olyan jó lenne ebben a felhőben lenni! Meglepett még a részben leírva – illetve a magyarázatban olvasva, hogy u.n. Hallél-zsoltárokat énekeltek. Lásd Zsolt 111–118 és 136. El fogom olvasni ezeket, ha lesz időm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése