Az én külön kis elvárásaim

Kora reggel megint frászra ébredtem, mert

• megin' elfelejtettem dolgokat,
• megin' azt hiszem, hogy valaki azt hiszi rólam, hogy...,
• megin' nem voltam valami szuper anya, meg háziasszony, se feleség,
• Mi lesz, ha ezt mások is meglátják?
• Újabb napot kell eltöltenem valakivel egy bőrben, aki nem mindig alkalmas az együttélésre velem. Nem tartja be a szabályokat, nem csinálja meg a háziját, túl sokat eszik és keveset mozog
• stb.

Mikor mindezeket elmondtam az én mennyei apukámnak, eszembe juttatott egy mondást, ami a fiától jött:

Csak tudnám, hogy akkor megint mi olyan nehéz és ki tette rám azt a terhet...
Sőt, azon is elgondolkodtam, hogy annak idején Pál örült a börtönben. Talán Jézus igáját hordozta?
Aztán eszembe jutott, hogy vajon hány emberre tettem én magam terheket a hülye elvárásaimmal, amik nem Jézustól jöttek.

Bocsánatot kérek érte mind Istentől és mind emberektől.
Talán alkalmat adtam arra, hogy megbotránkozzanak Jézusban.
Szomorú.