Úgy tértem meg, hogy lakott egy néni az udvarunkban, és ő hívő volt, és néhányszor beszélt nekem Istenről. Én soha nem hallottam még ilyen közvetlenül beszélni Róla, és mikor gondom volt, bementem hozzá, és imádkozott értem - velem. Most nézve Szent Szellemmel betöltött volt. Senkit nem láttam még ilyen idős embert, akiben ennyi tűz, meg öröm volt. Ő későn 50 éves kora körül tért meg. Hála Istennek, hogy még él, és szoktunk együtt imádkozni.
Tanácsára elkezdtem olvasni az Újszövetséget és kétségem sem volt afelől, hogy minden szava igaz.
Hozzátenném, hogy semmi más fordítást nem voltam hajlandó elfogadni, csak a férjem gyerekkori Károli-ját. :)
Úgyhogy óvatos voltam.
Sírtam a bűneim miatt, meg hogy Jézusnak miattam kellett meghalnia.
Aztán egyszer csak gondoltam egyet, mondom megnézem én ezt a gyülit, majd - miután Isten kb percenként talált ott szíven - kiakadtam, hogy honnan tudhat ennyit rólam. Komolyan, mintha rólam prédikáltak volna.
Általában végigbőgtem az igehirdetést, meg a dicsőítést is.
Isten rengeteg jelet adott nekem, alig tudtam elhinni, hogy ennyire élő és hogy foglalkozik velem, a kis porszemmel.
Ez maga megérne még néhány bejegyzést. Csodák vettek körül - nem kis kaliberűek, időnként ijesztőek.
Velem járt két lányom, az akkor 6 éves Szandi és a 2 éves Betti.
Férjemet nem zavarta, hová járunk, én ugyanis attól kezdve nem maradtam el a gyülekezetből.
És teljes szívemből megtértem.
Eleinte dehogy mertem kimondani, azt sem tudtam mit jelent pontosan.
Kb egy év múlva bemerítkeztem.
Erre férjemet is meghívtam. Néha eljárt velünk, az nekem ünnep volt. Sokat imádkoztam érte is meg magamért is, nehogy akadálya legyek az ő megtérésének. Annyira alkalmatlannak éreztem magam rá...
És egyszer csak Ő is megtért, alig hittem el. :)
Azóta lányom is átadta az életét és bemerítkezett - 13,5 évesen. Dicsőség az Úrnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése