Olvastam a vakon született ember történetét a János evangéliumában, és megint csak elképesztett mind az isteni-, mind az emberi hozzáállás.- Először a találgatás, ami a mi szűk látókörünket abszolút jellemezheti: Ki vétkezett?
- Nem hitték el, hogy ugyanaz az ember ült ott a gyógyulása előtt - vakon.
- A farizeusok egyik fele azért nem hitte, hogy Istentől jöhet a gyógyulás, mert szombaton történt, az pedig - mint tudjuk - nem lehetséges, mert szombaton az Isten embere nem dolgozik.
- A másik felük pedig azt mondta, hogy hogy volna képes vétkes ember (vagyis Jézus) ilyen jeleket tenni?
- Aztán megegyeztek abban, hogy ez biztos nem az az ember, aki nemrég vak koldus volt.
- Aztán hívatták a szüleit, akik mégis igazolták, hogy ez az ő fiuk.
- Akkor megint a meggyógyultat kérdezgették.
Ján 9:30-31 Felele az ember és monda nékik: Bizony csodálatos az, hogy ti nem tudjátok honnan való, és az én szemeimet megnyitotta. Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg. Öröktől fogva nem hallaték, hogy vakon szülöttnek szemeit valaki megnyitotta volna. Ha ez nem Istentől volna, semmit sem cselekedhetnék.
- Nem hittek neki, végül ki is penderítették a zsinagógából.
Ján 9:39-41 És monda Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. És hallák ezeket némely farizeusok, akik vele valának, és mondának néki: Avagy mi is vakok vagyunk-é? Monda nékik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése