Keresés ebben a blogban

2012. július 4., szerda

Ölelés

Tegnap óta gondolkodtam egy témán, amiről írni akarok, mégpedig arról, hogy mi a helyzet a testvéri kapcsolatokkal.
Ahol dolgozom 10-en vagyunk egy csoportban és igazából egy ember van, akivel Isten dolgairól nagyon nyíltan szoktunk beszélgetni. Megöleljük egymást, ha a másiknak vigasztalásra van szüksége és imádkozunk egymásért.
Csoda közösség.
Volt is valami gondom pár napja amit nemigen tudtam megfogalmazni, de egyszer csak kibukott belőlem és elsírtam magam a vállán, mert olyan erős volt ez a fájdalom, hogy nem tudott megmaradni bennem.
És láss csodát megint megszabadultam.
Ott és akkor az ő ölelő karjaiban elszállt minden kétségem, bánatom.
Maradt a békesség és az öröm, hogy szeretve vagyok és nem kell neheztelnem, szomorkodnom.
Préd 4:9-10,12 Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.  Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, aki őt felemelje...... Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.
Ez az, amire szükségünk van.
Hármas kötelekre tesó+Isten+tesó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...