Az elmúlt napok tanulással, izgalommal teltek, és döbbenet, milyen nehezen kényszerítettem oda magam a tanulósarokba. Erről írtam is egy-két írással odébb. Na de túl vagyok rajta, sikeresen levizsgáztam, szerintem az átlagnál jóval nagyobb erőfeszítéseket tettem, nem tudom miért gondolom ezt, de így látom.
Mindeközben szabályosan ostromolt a vágy, hogy írjak, de egy-két mondatnyi gondolatnál többet nem vetettem papírra.
Hogy ne szálljanak el az értékes ötleteim (csak szerényen), egy két szóban feljegyeztem, és alkalomadtán begépelem.
Reggel vártam az érzelmekből fakadó örömöt afelett, hogy sikerült, és bizony nem találkoztam vele ébredéskor. Mindjárt levettem, hogy gyorsan le kell ásnom a kőszikláig, ha magaménak akarom tudni a boldogságot...
A gondolatok kavarognak a fejemben: a gyerekeknek kokárda kel, meg ünneplő, rendet kell rakni, mert a lakás olyan, mintha felrobbant volna benne egy bomba, mit ne felejtsek el, és különben is mi lesz, ha kollégáim beleolvasnak a blogomba - Ez így ömlött belőlem az érzelmek szintjén, hiába na! A híresztelésekkel ellentétben ember vagyok, vagy mi.
De van Valaki, Aki mikor átölel pontosan azt váltja ki belőlem, amit kell.
Csak Isten Szava képes erre...
Ez lett a kedvenc képem mostanában: itt találsz még belőle.
Az Isten országa... igazság, békesség, és az Ő Szellemétől kapott öröm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése