Azért kerestelek meg, mert meg akarom köszönni neked az irgalmas szamaritánus történetét.
Nagyon megszerettem. Izgalmasnak és fordulatosnak találom, sokat tanultam belőle magamról. Bármelyik szereplő bőrébe bele tudok bújni. Persze jó lenne mindig a pozitív főhős színében feltűnni, de ez nem annyira szokott sikerülni.
Azt sem nagyon szeretem, amikor én fekszem ott ájultan, félholtra verve, csupaszon. - Tudod akkor a pap, meg a lévita nem nagyon szimpatikusak nekem....
Van olyan, mikor én vagyok a törvénytanító. Hát, az sem felemelő, ahogyan tetszelgek a jó irányban keresgélő, istenfélő ember szerepében, aztán pedig a kiskapukat keresem, hogy ne kelljen szeretni a hozzám közelállót. Tényleg, ha már itt tartunk, megkérdezném, hogy mit jelent pontosan, hogy ,,próbára tettelek" ebben a szerepemben? (lásd 25. vers)
Az is tök jó, hogy rávezetsz a válaszokra. Egyszerűen megkérdezed: ,,hogy olvasod?".
Na nem mintha a pap, vagy a lévita szerepem túl dicső lenne, (pláne, hogy nekik téged kéne képviselni), ám hazudnék, ha azt mondanám, soha nem szoktam elfordítani a fejem, amikor nincs kedvem segíteni.
Viszont szeretek az amúgy megvetett szamaritánusok egyike lenni, - az, amelyik végül segített. Így is gondolhatta volna: Vajon miért fekszik ez itt? Lehet, hogy okkal verték félholtra. Csak bajt hoznék magamra, nem beszélve az anyagi hátrányokról. Amellett fáj is a derekam, nem tudom feltenni az állatra... (34. vers) - Na de nem így tett.
Asszem több szereplő nem volt, csak még Te. De ezt inkább nem forszíroznám. Esélytelen. (Bár köztünk szólva gyakran hisszük, hogy legalább olyan erkölcsi alappal rendelkezünk, mint Te, aztán kiosztjuk a többieket. Bocs érte...)
Köszönöm, hogy ismerhetlek. Ez nagy előny. Jó lenne, ha még inkább megismerhetném a véleményedet más dolgokkal kapcsolatban is. Tudom, hogy elsősorban ennek én vagyok az akadálya, és köszönöm, hogy ennek ellenére is szeretsz.
Judit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése