Míg ovisak voltak a lányaim, sok mindent láttam az öltözőben. Volt olyan szülő, aki duzzogással demonstrálta, hogy a gyereke nem öltözik gyorsabban. Ne adj' Isten szétszórt, vagy játékos kedvű. Aki látott már gyermeket felnőni, az tudja, hogy melyik életszakaszában mire képes. Nem vár(hat)juk el egy másfél éves picitől, hogy szép masnira bekösse a cipőfűzőjét, hacsak nem megtanítottuk őt erre. Gyakorló anyukaként mondom, hogy kötve hiszem, hogy képes rá. Majd olyan 4-5 éves kora körül próbálkozz. Persze elkezdheted neki mondogatni:
- Ezt neked már tudnod kéne!
- Nem tetszik, hogy nincs bekötve a cipőfűződ!
- Mindenki be tudja kötni, te miért nem?
- Kösd be a fűződ!
- Nem látom, hogy igyekeznél bekötni, mint sok okos gyermek!
De ettől csak szomorú lesz, hogy megint olyat várnak el tőle, amire ő nem képes.
Mostanában sokszor szembesültem azzal, hogy képtelen vagyok sok alapvető dologra, amikre Jézus felhívta a figyelmem, vagy parancsba adta.
Meghallgattam az igehirdetést és csak a frusztráltság jött, mert tudtam a dolog halálra van ítélve a saját alkalmatlanságom okán. Ez meg hogy lehet?- kérdeztem magamban.
Gabyval beszélgettünk, hogy sok sérült és pszichésen beteg keresztény van, akik ebbe betegedtek bele, hogy özönlöttek feléjük a szeretetmentes elvárások, amiknek nem, és nem tudtak eleget tenni.
2Kor 3:6... mert a betű megöl, a Szellem pedig megelevenít.
megelevenít: ζῳοποιέω (dzóopoieó)
1) életet ad, életre hív, megelevenít
2) passzív alak: életre kel, megelevenedik
A másik véglet, ha túlpátyolgatjuk, és mindazt, amire képes, elnyomjuk, mondván, hagyd csak, majd én....
Ettől pedig ügyetlen lesz.
Mi tehát a jó megoldás? Asszem erre csak Jó Pásztor képes:
Ez 34:15-16 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten; Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, [és] legeltetem őket úgy, mint illik.
Egyet mondhatok: ÉN ÉLNI AKAROK!
Ezért rátámaszkodom az Atyámra, aki adta Jézust, és a Szent Szellemet, hogy életem legyen és bőségben éljek. Nem akarja, hogy állandó veszteségérzetben tengődjek, hanem azt mondja: Örülj! Én már mindent megtettem! Tudtam jól előre, hogy ezzel meg fog gyűlni a bajod. Sok egyéb dolog volt még, amiért mind az életemet adtam, így rendeztem el a tartozásaitokat....
De jó, hogy nem nekem kell. Én nem tudnám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése