Szandi mesélte, hogy amikor elkezdtünk a Bárkába járni, (6 éves volt) úrvacsorai alkalom, és Győző bácsi elmondta azokat az igéket, amiket Jézus mondott:
Mt 26,26-28
Mialatt ettek, Jézus fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, s ily szóval adta oda a tanítványoknak: „[Fogjátok], egyétek, ez az én testem!” Aztán a poharat fogta kezébe, hálát adott, odaadta nekik, s ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan! Mert ez az én vérem, a szövetség vére, mely a vétkek megbocsátása végett sokakért ömlik ki.
Ő nagyon megrémült ennek hallatára, mert azt gondolta valóban Jézus húsát, és vérét fogjuk elfogyasztani...
Jézus azt is mondhatta volna, hogy bizonyos vétkekért nem hajlandó magát feláldozni, de nem mondta. Azt mondta sokakért.
Nem keresett kibúvót, mint írástudó barátunk az irgalmas szamaritánus történetében.
Néha belegondolok, hogy milyen nehéz azt csinálni, amiket ő mond nekem.
-Feladni az igazamat.
-Barátságosnak lenni szívből- és nem csak színleg - valakivel, aki kiakasztott.
-Imádkozni, mielőtt reagálnék bántó dolgokra.
Pontosan ugyanabból az okból nehéz megtenni, amiért Káin és Ábel történetében Káin nem tudta feladni a testvérgyilkosság gondolatát. Pedig Isten figyelmeztette:
1Móz 4:7 Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
Pedig jobb, ha hallgatok rá.
A múltkor is kiakadtam valakire, imádkoztam a dologért, aztán mintha elfújták volna. Megérte, hogy nem haraptam le a fejét.
Ez egy rész volt - belőlem.
De ez is csak úgy működött, hogy Jézus vére már kiömlött a vétkek megbocsátása végett....sokakért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése