Ma reggeli

 Szeretem - nem szeretem kérdésben annyira kategorikusak tudunk lenni. Időnként velem az élen. 

De azt hallottam valakitől, hogy panaszkodni csak nyelveken szabad. Ez aztán el is gondolkodtatott. 

Azt látom, hogy emberileg abszolút érzelem-vezéreltek vagyunk, miközben Isten teljesen más dolgokat mond nekünk. 

- Felbosszant valaki?  - Már jönnek is a különböző válogatatlan kifejezések az ajkainkra, az illetőt negatív módon jellemzendő.

- Megbántanak?

- Beszólnak?

- Lábunkra lépnek? 

- Megvonnak, vagy megtagadnak tőlünk valamit?

- Hát nem látják...? - Méltatlankodunk.

Nem így Isten. Ő mindent jól tud.

Róma 8:26-27  Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.

Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért.

 Még maga az Isten Fia is úgy imádkozott, hogy ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te.
 Mondtátok már valaha Istennek valakiről: UTÁLOM!!!
Én már mondtam.
 Hiszen Ő maga is mindig biztat:  Öntsd ki, mint a vizet a te szívedet az Úr színe előtt!
Na nem tudom láttatok-e már igazán mocskos vizet? Az enyém olyan szokott lenni néha.
Tényleg igaz lehet, hogy panaszkodni csak nyelveken szabad.
 Lássuk be, tényleg nagy különbség van az Ő gondolatai, és a mi gondolataink között!