A tanú

 Ó, hát én megint nem tudom hogyan jutottam A pontból B-be, lássuk csak:

Tegnap reggel valahogy az Ézsaiás 43-at olvastam, és arra jutottam, hogy Isten nem kis gondban lehet, ha ez igaz:

...persze ez csak vicc volt, mármint, hogy Isten bajban van, és ez alatt arra gondoltam, hogy rám, mint tanúra számít. :P
Tehát akkor a történések visszatekintve a hétre:
Hétfő este egy barátom átgurult és dumcsiztunk picit a jövőről, a küldetésről, meg. hogy mit lehetne tenni, hogy az evangélium VALÓBAN eljusson az emberekhez.
Valami olyasmit mondott, hogy miután megtért, sok-sok nehézségen ment keresztül, és még nincs is vége, mert küzd, küzd és küzd.
Erre én megkérdeztem, hogy eszerint az evangélium szívás? Kitolunk a jónéppel, ha evangélizálunk? Mi lesz velük, ha a pokolra kerülnek? Az nem kitolás?
Beszéltünk a keresztény Európáról és, hogy simán lehetne missziózni, mert Európa csak kereszténynek nevezi magát, de fogggalma sincs róla, hogy ez valójában mit jelent. Tisztelet a kivételnek!
Az, amit a muszlimok térnyerésének hívunk megvalósulni látszik és pont most hallottam, hogy az ókori Róma pont így járt Kr.u. 160 körül. A barbár népek lerohanták, mert elkényelmesedett.
Mindenesetre jó kis beszélgetés kerekedett és hála az ilyen őszinte emberekért, mint a barátom, mert így alkalmunk nyílik kicsit magunkba nézni, hogy mi-mit jelent számunkra!
Nna, szóval, tovább is van:
Valahogy a Római levélhez keveredtem és a 3, 4-et olvastam és mivel homályos volt, hogy a többféle fordítás közül vajon a kijelentő, vagy a felszólító mód az igazi, ezért kicsit kutattam:

...a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és győzedelmes légy, mikor vádolnak téged. 

vagy:

amint meg van írva: "Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled."

Csia és Károli kijelentő módban fordítja:

mint ahogy írva is van, hogy: „Igazságosnak fogsz bizonyulni beszédeidben, s győzni fogsz, mikor perbe szállasz.”

Az érdekelt, hogy milyen gondolatra utalhat vissza? Mint kiderült az 51. Zsoltárra, onnan pedig pont most idéztem pár nappal ezelőtt.

Ellened vétkeztem, Örökkévaló, csak ellened vétkeztem!

Azt tettem, amit gonosznak tartasz, igazad van, ha elítélsz.

Igen, jogosan elítélhetsz engem.

Tisztíts meg bűneimtől izsóppal,
    hogy tiszta legyek!
Moss meg engem,
    és fehérebb leszek a hónál!  
Hadd halljak ismét örömöt és boldogságot!
    Hadd örüljenek újra csontjaim,
    amelyeket összetörtél.

Tisztelni és félni az Örökkévalót

 Nem vagyok egy Példabeszédek Könyve fan, de ezt a részt tényleg jó volt most olvasni. Sok-sok üzenettel.
Az úgy kezdődött, hogy Rick Warrent olvastam a Napiremény blogról. Volt egy sorozata, ami speciálisan a kísértésekről szólt, és nagyon keménynek éreztem az általa kiemelt igét, a Péld 14, 16-ot...
De lássuk csak:

A bölcs asszony[a] építi a családját,
az ostoba pedig saját kezével rombolja le.
Aki igazságosan él, tiszteli és féli az Örökkévalót,
de aki görbe utakon jár, Istent veti meg.
Az ostoba a beszéde miatt bajba kerül,
a bölcset pedig saját szavai mentik meg.
Ha nincsenek ökreid, hogy műveljék a földet,
üres a magtárad.
De bőséges termésre számíthatsz,
ha erős ökreid vannak.
A hűséges tanú mindig igazat mond,
de a hamis tanú hazudik.
A gúnyolódó hiába keresi a bölcsességet, nem találja,
az értelmes azonban örömest tanul.
Hagyd ott az öntelt ostobát,
hiszen semmit sem tanulhatsz tőle.
Az értelmesek bölcsessége abban van,
hogy tudják, hová mennek,
az ostobák bolondsága pedig abban,
hogy még magukat is becsapják.
Az ostobákat büntetéssel kell rávenni,
hogy engedelmeskedjenek a törvénynek,
de az igazságosak örömmel engedelmeskednek.
Bánatodat csak a saját szíved ismeri igazán,
és örömödben sem osztozhat idegen.
Az istentelen ember családja tönkremegy,
az igazaké pedig felvirágzik.
Van olyan út, amely helyesnek látszik,
végül mégis a halálba vezet.
Nevetés közben is fájhat a szíved,
és az öröm végén szomorúság várhat.
A romlott szívű ember megkapja tetteiért méltó büntetését,
a jó ember pedig jutalmát.
Az ostoba mindent elhisz, amit hall,
a bölcs pedig minden lépését jól meggondolja.
A bölcs óvatos, és elkerüli a bajt,
az ostoba pedig gátlástalan és elbizakodott.
A hirtelen haragú ostobán cselekszik,
aki pedig gonosz terveket szövöget, azt meggyűlölik.
Az ostobák bolondságot örökölnek,
az értelmeseket pedig tudással koronázzák meg.
Térdet hajt a gonosz a jó előtt,
meghajol az istentelen az igazak kapujában.
A szegény embert még a szomszédja is lenézi,
bezzeg a gazdagnak sok a barátja!
Aki megveti a másikat, vétkezik,
de áldott, aki segít a szegényeken.
Akik gonoszt terveznek, elszámítják magukat,
akik pedig jót, azok jóindulatra és hűségre számíthatnak.
A szorgalmas munka mindig hasznot hajt,
de aki csak a száját jártatja, elszegényedik.
A bölcsek koronája a gazdagság,
az öntelt ostobáké pedig saját butaságuk.
Az igaz tanú életet ment,
a hamis tanú pedig cserben hagy.
Akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
teljes bizalommal vannak iránta,
s ez még a gyermekeiknek is menedéket jelent.
Az Örökkévalót tisztelni és félni — ez az élet forrása,
így kerülheted el a halál csapdáit.
A nép sokasága a király dicsősége,
de ha elfogy a nemzet, elbukik a király is.
Aki féken tartja haragját, az igazán értelmes,
aki pedig hirtelen haragú, nagyokat hibázik.
A békességes, nyugodt szív egészség a testednek,
de az indulatosság[b] még a csontjaidat is megrontja.
Aki a szegényt elnyomja, annak Teremtőjét bántja meg,
aki pedig segít a szegényeken, Istent tiszteli ezzel.
Saját gonoszsága miatt pusztul el a gonosz,
az igazakat pedig ártatlanságuk oltalmazza.
Az értelmes ember szívében nyugszik a bölcsesség,
amelynek az ostobák lelke hírét sem hallotta.
Az igazságosság felvirágoztatja a nemzetet,
az igazságtalanság pedig romlásba dönti.
A király jóindulattal van bölcs szolgája iránt,
de a haszontalant haragja sújtja.

Apekdekhomai

 Várni többféleképpen is lehet. Szoktunk pl. olyat mondani, hogy:

Na, addig állj fél lábon, amíg ez, vagy az megtörténik!

Ezt akkor mondjuk, ha tudjuk, hogy az a valami soha nem fog bekövetkezni.

Lehet csak úgy számítani valamire, lehet valamit úgy várni, hogy nem vagyunk biztosak, megérkezik-e, és lehet nagyon-nagyon is várni.

Ez utóbbira van egy görög szó - ἀπεκδέχομαι  (apekdekhomai) - türelmetlenül / nagyon / sóvárogva vár. Itt szerepel az újszövetségben:

Róm 8:19 Mert az egész teremtett világ feszült figyelemmel várja, hogy Isten nyilvánosságra hozza és láthatóvá tegye, hogy kik az ő fiai.

Róm 8:23 De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk.

Róm 8:25 Mivel azonban olyan valamit remélünk, amit még nem látunk, várjunk rá türelmesen, kitartással és állhatatosan!

1Kor 1:7 Így hát az összes kegyelmi ajándék megvan közöttetek, és örömmel várjátok Urunk, Jézus Krisztus megjelenését.

Gal 5:5 Mi ugyanis a Szent Szellem általi újjászületésben, a hit alapján bizakodva várjuk, hogy Isten elfogad bennünket.

Fil 3:20 A mi igazi hazánk azonban a Menny, s mennyei polgárjogunk van. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni.

Zsid 9:28 ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.

Mai ima

Régebben fontosabb volt, hogy úgy akarok járni-kelni, hogy az emberek megismerjék Istent.
Ez biztos nagyképűen hangzik, de a 2Kor 2,14 nagyon érzékelteti az eredeti elképzelést:

Hálás vagyok Istennek, Aki Krisztus uralma alatt mindig diadalmenetében vezet bennünket! Isten az, aki rajtunk keresztül mindenhol érzékelhetővé teszi az emberek számára, hogy ő kicsoda és milyen. Ez a felismerés pedig úgy terjed, mint egy drága parfüm édes illata. (efo)

Még mindig a Todd White szavain pörgök, mikor arról beszélt, minél több nyomásnak van kitéve, annál több Jézus jön ki belőle...
Mint amikor narancsot facsarsz, akkor narancslé jön ki belőle. Ha keresztényt facsarsz akkor... jön ki belőle.

Tehát ennek fényében a mai imám:
Uram add, hogy a nehéz helyzetben Téged párologjalak ki! Áradj ki belőlem és rajtam keresztül! Lássam meg, amit Te láttál, ha gyógyulásra, szabadulásra, helyreigazításra volt szükség! Tegyem ezeket a Te szíveddel, szereteteddel, irgalmaddal!
Ámen

Források: youtube.com, biblegateway .com

Keresztény légfrissítő

 Jól van. na! Eleresztettem a fantáziámat Todd White hallgatása közben, aki - lássuk be -, elég érdekes fickó!
A videó 52-53. perce táján beszél erről.
Ahogy mondja, minél jobban szorongatnak, annál inkább párologtatjuk ki magunkból Krisztust.
Legalábbis így kéne lennie!
A 2 Kor 2 -t olvastam...



Források: youtube.com, biblegateway .com

Kinek kell az én bajom?

A Mennyei Apukámnak.
Ha velem együtt aggódással ébredtél, mondd el velem együtt ezt az imát:
Atyám, oda szeretném adni neked a félelmeimet, amik a

• gyermekem miatt,
• munkám miatt,
• anyagi helyzetem miatt,
• egészségi állapotom miatt,
• családom miatt,
• megbántottság miatt, 
• és..... miatt (bármit behelyettesíthetsz!)

van bennem! Tudom, hogy az aggódás nem visz előre. Jézus azt mondja, hogy hiába próbálnék egy arasszal magasabb lenni, nem vagyok rá képes aggódással, sőt semmit sem érek el vele, viszont Isten a madaraknak is ad enni, meg a liliomokat is szépen öltözteti.
Engem többre tart ezeknél.
Kérlek Istenem, add a Te békességed!
Ehhez annyi kell, hogy hallgassak rád és azt tegyem, amit mondasz.

»Atyánk, aki a Mennyben vagy,
legyen megszentelve a neved!
Jöjjön el királyi uralmad,
és akaratod teljesüljön itt a Földön is,
ahogy a Mennyben teljesül!
A mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Bocsásd meg a bűneinket,
ahogyan mi is megbocsátottunk azoknak,
akik ellenünk vétkeztek!
Ne engedd, hogy kísértésekkel próbára tegyenek bennünket,
és szabadíts meg minket a gonosztól!«

Jézus, köszönöm, hogy az életed adtad értem!
Minden bűnömért Téged bántottak, minden betegségemet felvitted a keresztre.
Köszönöm Neked!

AMEN!

Isten Királysága legyen az első!
Máté 6,25 „Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni! 26 Figyeljétek meg az égi madarakat! Nem vetnek, nem aratnak, élelmet sem gyűjtenek magtárba — Mennyei Atyátok mégis táplálja őket. Ti azonban sokkal értékesebbek vagytok, mint a madarak! 27 Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét?
28 Miért aggódtok a ruhák miatt? Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek, pedig nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak! 29 Mégis azt mondom nektek, Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek közül bármelyik. 30 Látjátok, ezek a növények ma még virágzanak, holnapra pedig már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Mennyivel inkább fog titeket öltöztetni?! Ne legyetek hát kishitűek!
31 Ne aggódjatok, és ne kérdezzétek: »Mit fogunk enni, és mit fogunk inni?«, vagy: »Mibe öltözzünk?« 32 Azok törtetnek szüntelen ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van. 33 Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van. 34 Ne aggódjatok tehát a holnap miatt! A holnap majd magával hozza az új gondokat és az új megoldásokat is. Minden napnak elég a maga gondja-baja.”

Jézus - μεσίτης (meszitész)

Ennek az igének a fényében láthatjuk a genetikánkat is. :)

 Ez a ,,Kicsoda Jézus?" témakör engem mindig nagyon foglalkoztatott, szerintem igencsak fontos személye az újszövetségnek, tekintve, hogy Ő az alapja kereszténységünknek.
Emlékszem eleinte jó sokat kutattam az írásokat ebből a szempontból.
Most leginkább az Ő közbenjáró mivoltát nézem meg a Biblia kijelentése alapján:
μεσίτης (meszitész) - közvetítő, közbenjáró, döntőbíró

A görög kifejezésre keresve ezeket a részeket találtam: 

• Gal 3:19, Gal 3:20,  
• 1Tim 2:5,
• Zsid 8:6,
• Zsid 9:15,
• Zsid 12:24, 

...és legjobban a Zsidókhoz írt levél 9. része fogott meg:

A Szent Sátor rendje:
A Régi Szövetség is rendelkezett Isten tiszteletének módjáról és annak földi szent helyéről, a Szent Sátorról. Ennek első részében volt a hétágú mécses-tartó, és az Istennek felajánlott szent kenyerek asztala. Ezt a helyet Szentélynek nevezték. A második függöny mögött volt a Szentek Szentje.[a] Ebben volt az arany illatáldozati oltár és a Szövetségláda[b], amelyet kívül-belül arany borított. A ládában volt egy mannával teli aranykorsó, azután Áron botja, amely egyszer kivirágzott, és itt voltak a Szövetség kőtáblái. A láda fölött pedig ott voltak a dicsőséges kérubok, akik beárnyékolták a kegyelem helyét.[c] Ezeket azonban most nem részletezzük.

 A Szent Sátor tehát így volt elrendezve. A papok naponta bementek az első sátorba, hogy ott imádják Istent, és hogy a papi szolgálatukat végezzék. A második sátorba azonban egyedül a főpap mehetett be, ő is csak évente egyszer. Akkor is csak úgy, ha magával vitte az áldozat vérét, amelyet a saját bűneiért és a nép bűneiért kellett felajánlania Istennek — azokért a bűnökért, amelyek észrevétlenek maradtak. Ezzel pedig azt mutatja meg a Szent Szellem, hogy amíg ez a Szent Sátor áll, addig nem nyílik meg az út a Szentek Szentjébe.

 Isten tiszteletének ez a rendje egyúttal példázat is, amely a mostani időre is vonatkozik. Azt jelenti, hogy a Szent Sátor rendje szerinti ajándékok és áldozatok nem képesek megtisztítani a résztvevők lelkiismeretét.  Ezekben a szertartásokban ugyanis csak ételek, italok, különböző mosakodások, meg egyéb külsőséges dolgok szerepeltek. Ezek csak kívülről érintik az ember testét, de a belsejét nem tisztítják meg. A szertartásokat Isten csak arra az időre adta, amíg el nem jött a teljes megújítás ideje és az új rend.

Az Új Szövetség rendje:
Ez az idő pedig most van, hiszen már Krisztus lett a Főpapunk! Ő azoknak az új áldásoknak a Főpapja, amelyek már elérkeztek hozzánk. De nem a földi sátorba ment be, hanem nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem emberek építettek, és nem ebből a földi világból való.
Nem is a bakok vagy bikák vérét vitte be, hanem a saját vérét, amikor a Mennyben bement a Szentek Szentjébe. Csak egyszer ment be, de örökre ott is marad — s ezzel örökké tartó megváltást szerzett nekünk.
 A régi rend szerint a bakok és bikák vérével és a vörös tehén hamujából készült tisztító vízzel szellemileg meg tudták tisztítani az embereket. Akkor viszont Krisztus vére mennyivel inkább meg tudja tisztítani a lelkiismeretünket a halott tettektől — hogy azután az élő Istent szolgáljuk! Hiszen Jézus Krisztus tökéletes áldozatként ajánlotta fel magát Istennek az örökkévaló Szent Szellem által.
 Krisztus Új Szövetséget kötött velünk. Azért halt meg, hogy az embereket megszabadítsa a bűnöktől, amelyeket a Régi Szövetség idején követtek el, de azért is, hogy azok, akiket Isten elhívott, megkapják örökkévaló örökségüket, amelyet Isten ígért nekik.
 Egy végrendelet esetén először meg kell bizonyosodni arról, hogy a rendelkező meghalt. A végrendelet[d] ugyanis csak ekkor lép életbe. Ameddig a végrendelkező él, addig a végrendelet nem érvényes. Hasonló a helyzet itt is. Ezért nem lépett életbe a Régi Szövetség sem a vér, vagyis az áldozat halála nélkül. Mózes előbb az egész népnek elmondta a Törvény minden rendelkezését. Azután vette a bikák és bakok vérét, meg vizet, vörös gyapjút és izsópot, és ráhintette a vért a Törvény könyvére és az egész népre. Azt mondta: „Ez a vér teszi érvényessé a Szövetséget, amelyet Isten parancsolt nektek.”[e] Ugyanígy vérrel hintette be a Szent Sátrat, és azokat a dolgokat, amelyeket a papok használtak. A Törvény parancsai szerint szinte mindent vérrel kell „megtisztítani”, és a vér kiontása nélkül nincs lehetőség a bűnök megbocsátására.

Jézus Krisztus véglegesen leszámolt a bűnnel:
 A Szent Sátor és a régi szertartások csupán hasonlítanak azokra a valódi dolgokra, amelyek a Mennyben vannak. A Földön azokra az áldozatokra volt szükség, amelyekről az előbb beszéltünk, hogy általuk megtisztítsák a földi dolgokat. A Mennyben lévő valóságos dolgok azonban ennél különb áldozatot kívánnak. Ezért Krisztus nem a földi, emberek által készített Szent Sátorba ment be, hanem egyenesen a Mennybe. A földi Szent Sátor ugyanis csak a másolata az igazinak, amely a Mennyben van. Jézus Krisztus azért ment fel a Mennybe, hogy ott most a mi érdekünkben jelenjen meg Isten előtt.

 Krisztus nem azért ment be oda, hogy újra meg újra feláldozza magát. A földi főpapnak valóban minden évben újra be kellett vinnie a vért a Szentek Szentjébe. Nem a saját vérét vitte, hanem az áldozati állatokét.  Ha Krisztus is földi főpap lenne, neki is már sokszor fel kellett volna áldoznia magát a világ teremtése óta. Ő azonban csak egyetlen egyszer jelent meg — amikor az elrendelt idő elérkezett —, hogy önmagát feláldozza. Ez az egyetlen áldozat viszont egyszer s mindenkorra elegendő, mert amikor Jézus Krisztus saját magát feláldozta, akkor véglegesen leszámolt a bűnnel.
 Ahogyan el van rendelve, hogy egyszer minden embernek meg kell halnia, azután pedig mindenki ítéletre kerül, ugyanígy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét magára vállalja. Amikor pedig majd másodszor is megjelenik, akkor már nem a bűnök terhét hordozza, hanem azért jön, hogy az üdvösség teljességét hozza azoknak, akik őt várva-várják.


Végül egy ének jutott eszembe:

Az Úr igéje szól a föld határain Erõvel zendül fel,s akik hallják élnek Mert a békesség királya hívja választottait Õ az élet kõsziklája,vize meg elevenít A sötétség ura fonja titkos hálóit Az igazak ellentervet szõ csapdát állít Mivel tudja, közel a vég,eljött Isten országa, És a gonosznak nyoma vész,összetörik igája Most van az idõ,mikor az Urat kell követni Teljes szívünkbõl szolgáljuk Õt Az aratás munkája nagy, De velünk van istenünk, Az Õ nevében gyõztesek leszünk.