Maholnap 16-17 éve követem Jézust, de a jó pap is holtig tanul.
Hagytam, hogy a lelkemben elfajuljanak a dolgok, megmérgezett, hogy aztán szomorkodjak.
Mik szomorítottak el? A realitás. A hírek. A covid. A kicseszések. Saját magam. Mások.
Pedig annyiszor hallottam már, hogy a Lélek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelídség, önuralom, szívesség,
A Lélek, Akit Isten adott Nekem, Neked, és mindenkinek, akit csak elhívott. Szentlélek, Szentszellem. Istentől.
Köszönöm...
Na, de mi oldotta fel a gondterheket? A' identitástudat, jelen esetben Creflo Dollar prezentációjában. Egy pár isteni igazság rólam. Nem a tükör, nem amit látok, nem az idézőjeles realitás, hanem az isteni igazság.
Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.”Róma 10:10-11
Az üdvösség szó az összes jelentésével együtt, a nem távolra mutató jövő, hanem a nagyon is mostani jelen. Megszabadulni minden lehúzástól, ami elcsüggeszt, lehúz. Meggyógyulni. Mindenből.
Szájjal vallást tenni nem a politikai helyzetről, nem arról, ami van, hanem arról, amit Isten készített az Őt szerető embereknek. Neked is, aki még csak távolról nézed. Lehetséges. Jézussal.
Halleluja
Ez egy régebbi, hasonló helyzetben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése