Mindig kicsit csodálkoztam azon a történeten, amiben Ábrahám kis híján feláldozta a fiát. Nem tagadom, hogy ki szokott akasztani. Nem vészesen, mert tudom, hogy mi a vége, de azért na...!
Ma kicsit másképp olvastam, azt a mondatot emeltem ki, amiben Ábrahám a bizalmát fejezi ki Isten felé, amit bizalmának alanya igazolt is.
1Móz 22:8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
Isten gondoskodik... Micsoda bizalom!
Néhány vers amiben ez a bizalom kifejezésre jut:
Jób 29:4 Amint java-korom napjaiban valék, amikor Isten gondossága borult sátoromra!
Zsolt 68:20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.
Apcs 15:14 Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
Zsid 11:40 Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.
Istenem, Köszönöm, hogy te gondoskodsz rólam.
Látsz engem. Figyelsz rám.
Tudod az én dolgaimat, és ez nem félelemmel tölt el engem, hanem inkább csodálkozom kedvességeden és türelmeden. Szeretsz engem, jól tudja a szívem. Hálás vagyok. Köszönöm.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése