Emlékezem és az emlékeimet párosítom hittel...

libanoni cédrus

Nem akarom agyoncifrázni a mai bejegyzésemet, de asszem muszáj rögzítenem, mert különben elhalványul a fénye. (Csak szerényen...)
Azok a nagyon mély kijelentések jutottak eszembe, amiket régebben kaptam - hiszem hogy Istentől - és megváltoztatták a hozzáállásomat Hozzá és az élethez.
Ezek néha képek-, néha olvasott igerészek-, néha hangok formájában érkeztek el hozzám és igazi nagy örömöt okoztak.
Mindez arról jutott eszembe, amit reggel olvastam:

A választott néphez írt levél 4:1-2 Hadd fogjon el hát minket a félelem (magyarul félj tőle...) attól, hogy mikor még fennáll ígérete, hogy be lehet menni az ő nyugalmába, közületek valaki esetleg úgy tűnhetik fel, mint aki elkésett abból. Mert nekünk is éppen úgy hirdették az örömüzenetet, mint azoknak. De azoknak a hallott Ige nem használt, mert a hallottakat nem kapcsolták össze hittel.

Tehát hallani az ígéretet és hittel párosítani ez fontos. Mert ha ez nem jön össze, akkor hiába hallottam.

Tóra ünnep
A tegnapról
Örökség
Cölöpök
Rhemák