צֹם צוֹם (cóm côm), lánykori nevén a böjt

Mit ad Isten, tegnapra teljesen elárasztott valami betegség, ami miatt semmire sem voltam képes, csak feküdni, aludni, pihenni. Szó szerint elerőtlenedtem.
(Míg elhallgattam, megavultak csontjaim...)

Hajnalra jobban lettem és azzal keltem fel, hogy most megtérek Istenhez.

Okkal és joggal kérdezheti az, aki azt állítja, hogy már megtért, akkor miért lenne erre szükség?

Az a tapasztalatom, hogy el-elkanyarodom időnként Isten akaratától, mint Dávid, és akkor óhatatlanul szükséges a visszatérés a helyes kerékvágásba. Magyarul megyek a fejem után, aztán meg fogom...
Mármint a fejem...

Egyébként általában nemigen tudom, hogyan jutottam A pontból B pontba, de leírom a kapott Igéket.

Ma ezek a következtetések, és velük együtt a képek születtek meg:
 

• A gonoszoktól származik a gonoszság...  Mindezt az 1 Sámuel 24:14. versében olvastam. (Mindenesetre hízelgő. Mintha hájjal kenegetnének. Csak vicceltem. :))
• A böjt sokszor nem az, amit mi annak gondolunk, hanem: 

1. a gonoszságnak bilincseit megnyitni, 
2. az igának köteleit megoldani,
3. szabadon bocsátani az elnyomottakat, 
4. minden igát széttépni,
5. az éhezőnek megszegni kenyeredet, 
6. a szegény bujdosókat házadba bevinni, 
7. ha meztelent látsz, felruházni, 
8. test(vér)ed előtt el nem rejtőzni,
9. elvetni közüled az igát, 
10. és megszűnni ujjal mutogatni 
11. hamisságot nem beszélni;
12. odaadni utolsó falatodat az éhezőnek,
13. az elepedt lelkűt megelégíteni.

Ennyi!
Miért volt erre a gyengélkedésre szükség?
Vannak még távlatok.
Ki érti az embert? Miért akarjuk feltételekhez kötni azt, amit mi teljesen ingyen kaptunk?
Nem tudom, de a mai imám:
Mindennapi kegyelem-dugulás-elhárításunkat add meg nekünk ma!
Hála Istennek, hogy mindez Jézus miatt lehetséges lett!
Egy kísértetiesen hasonló sztori a múltból... (és ez 5 éve volt. Mekkorát fejlődtem!!! :) )