Már tegnapelőtt elkezdődött, a bankkártya üggyel, hogy aszongya az automata az üzletben, hogy nem fogadja el. Jó, akkor bementem a bankba, ahol is elmondták, hogy kiküldték postán a másik kártyát, mer' ez lejárt, csak egy ATM automatában élesítsem be. Aztán rámsóztak egy másik szolgáltatást, amit egyébként nem akartam és előre érzem, hogy csak probléma lesz vele. Én barom!
Jó, hazamentem, felkaptam az új kártyát, elzarándokoltam vele egy ATM automatához. (Mit számít kérem? Magyarországon szinte ingyen van a benzin...)
Szóval minden oké, bedugom a gépbe. Név szerint üdvözöl, Jó jel. Majd kiírja, hogy nem vagyok jogosult.
Oké, nem adom fel, a macskának, meg a családnak mégis kéne valami ennivalót venni, nem?
Be az állateledel boltba spéci kajáért, mer' hogy az állat válogatós és herélt. Nem adhatok akármit neki. Próbálok fizetni a kártyával, mondván talán már éles. Nem volt az. Akkor kp. Kiveszem a kártyám a gépből, szegény pénztáros (vsz. csak szerintem) rámrivallt, hogy túl korán húztam ki a kártyát.
Elég mérges voltam és megkérdeztem tőle, hogy akkor mostan itt felkössem-e magam, vagy választunk valami szebb halált nekem? Furán nézett. Aztán kissé ingerülten elmagyaráztam neki, hogy éppen órák, sőt napok óta küszködök, hogy fizetni tudjak a kártyámmal, de nem megy.
Mindeközben napok óta az járt az eszemben, amit Jézus mondott, hogy
Tanuljátok meg tőlem, hogy én szívből szelíd és alázatos vagyok és nyugalmat találtok a ti lelketekben. Máté 11,29Akkor tanulható. Hát vannak még távlatok.
Lassan kezdem érteni, mit is jelent a hegyen időzni. (Utalva az előző bejegyzésre...) Ott nincs hétköznapi gond, megpróbáltatás. Nincs bankkártya, sem automata.
Itt lent meg van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése