Megismerés

 Leragadtam az előző témánál, tudniillik az engem inspiráló embertársaimnál.

Maga a szellemi éhség fogalma előttem nem újkeletű, nyolc évvel ezelőttig kell visszaugrani, hogy az első tapasztalatokra visszaemlékezzek. 

Akkor volt ugyanis először, amikor biztosan tudtam, hogy Isten 

• él,
• szeret,
• szólni akar hozzám,
• azt akarja, hogy én is szóljak Hozzá,
• meg akar gyógyítani, ha beteg vagyok,
• tanítani akar arra, amit nem tudok,
• jót akar,
• aktuális,
• betölti a szükségeimet.

Akkor fedeztem kel azt is, hogy ezek a tapasztalatok bizonyos mértékben más dimenzióba helyezik az egész eddig megtapasztalt mindenséget, ami körülvesz. Másképp láttam az embereket. Két csoportra bontottam őket, az egyik, akik velem együtt tudták mindezt, a másik, akik még nem tudják, de el kell mondani nekik.

Az első csoport nagyon vonzott. Úgy láttam, hogy csudajó köztük lenni. Mindig szerettem Istenről beszélni, és jó volt, hogy ők értették is ezt az egészet, ami velem történt, hiszen a közeli hozzátartozóim rémüldöztek miattam.

1Korintus 16 : 17 - 18 Örvendek Sztefanász, Fortunátusz és Achaikosz megérkezésének, mert a ti hiányotokat töltötték be. Mert lecsillapították szellememet és a tiéteket is. Ismerjetek rá hát az ilyenekre!

Ismerjetek rá: ἐπιγινώσκω  (epiginószkó)
1) ismer, tud, ért
2) megismer, felismer, megtud, tudomására jut; észrevesz, rájön, felderít
3) elismer