Dicsőítés a kezdeteknél

„…Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat azért, hogy lerakhatták az Úr házának az alapját.” (Ezsdrás 3:11)

Azt olvassuk: „Az építők tehát lerakták az Úr templomának az alapját… Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve az Urat…” (Ezsdrás 3:10-11). Miért dicsőítsük az Urat a kezdeti szakaszban? Először is azért, mert a dicsőítés a hit cselekedete. Azt mondja: „Uram, amit Te elkezdesz, azt Te be is fejezed. Köszönöm, hogy a tervedet adtad, mert a te terved mindig diadalmaskodik. Vannak, akik azt hiszik, hogy ez nekem nem fog sikerülni, de, ha Te mellettem állsz, mindenképpen sikerrel fogok járni. Nem magamért teszem ezt; Érted és Veled teszem.” Másodszor, mert a dicsőítés erőt ad. Nehémiás ezt mondta a munkásoknak: „...az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Nehémiás 8:10). Ha elveszted az örömöd, elveszíted az erőd. Ha elveszted az erőd, gyenge leszel a küzdelemre az ellenséggel szemben. Ha nem marad erőd küzdeni, az ellenség le fog győzni. De ha dicsőíted Istent akkor is, ha mindaz, ami előtted van, csupán egy kicsiny kezdet, az Úr öröme energiával tölt fel, és könnyebben fogod véghezvinni a feladatot. Ha csak akkor dicsőíted az Urat, amikor a dolgok könnyen mennek, nem fogsz sokat dicsőíteni, nem lesz örömöd, és nem lesz erőd. Harmadszor: a dicsőítés megváltoztatja a környezetedet. Képzeld csak el a munkásokat, akik talicskát tolnak, követ hordanak, cementet kevernek, képzeld el a félig sem kész falat, és közben az emberek hangos kiáltásokkal dicsőítik az Urat. Ez történik akkor, amikor egy dicsőítő CD-t teszel be, vagy a rádiót egy keresztyén csatornára hangolod; a problémáid nem feltétlenül változnak meg, de a kilátásaid igen. Egyszerűen fogalmazva, ha már az első lépéseknél dicsőíted Istent, jobban fogsz dolgozni, és a munka elkészül!