Egy karizmáról - tabuk nélkül

 Régóta meg akartam írni ezt a történetet, mert hasznos lehet a hívők számára. Éppúgy bizonyságot tesz az emberi-, mint az isteni természetről, valamint a kettő között átívelő felette nagy szakadékról.
A szóban forgó kegyelmi ajándék a nyelveken szólás, amire sok hívő vágyakozik, kivéve persze a szkeptikusokat, akik azt hiszik, hogy ezeknek az ajándékoknak az ideje immáron leáldozott.

A kegyelmi ajándék görögben:  χάρισμα  (khariszma)
1) jóindulat, kegy
2) (kegyelmi) ajándék, karizma

etimológia: χαρίζομαι  (kharidzomai)
1) kedvét keresi, kedvében jár; enged
2) szívesen ad / ajándékoz
3) megbocsát

 A magam nevében persze csak azt tudom elmondani, hogy szinte első hallásra felfigyeltem rá, és nagyon izgalmasnak találtam. Teljes szívemből tudtam, hogy igaz a létezése, és éppúgy, mint a többi ott felsorolt kegyelmi ajándék, még most is él.

Sokat érveltem Istennek ez ügyben, hogy miért kellene megkapnom, imádkoztam érte, hiszen meg van írva: Kérjetek és adatik néktek! Olvastam a különböző ,,szakkönyveket", próbáltam követni a ,,szaktanácsokat", de nem és nem kaptam meg. Időközben évek teltek el, és időnként iszonyúan fellángolt a kívánság bennem, hogy bár lennék birtokában. Aztán bosszankodtam rajta, hogy némely túlzottan karizmatikus közösség, vagy egyén megkérdőjelezi még azt is, hogy Szent Szellemmel betöltött ember lehetne az, akinek nincs ilyen ajándéka. Míg egy számomra kedves tesó elmondta, hogy: 

...senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.

  Tudniillik az 1Korintus 12:3 alapján.

 Jól van, én Úrnak mondom Jézust, tehát velem van Isten Szelleme. Megnyugodtam.
Megkerestem egy általam nagyon is kedvelt szabadkeresztény lelkipásztort, hogy vitázzunk erről és gondolom imádkozott is értem. Többször beszélt arról a prédikációjában, hogy milyen sokára kapta meg ezt az ajándékot.

Azért azt dióhéjban megjegyzem, hogy ezalatt a mintegy hét év alatt, sokféle dolgot kaptam Istentől, aszerint, hogy mire volt éppen égetően szükség nekem, vagy másnak a hitben való megálláshoz, a növekedéshez, a megkülönböztetéshez vagy a továbblépéshez.

A nehézségek és küzdelmek nem kerültek el engem sem, és gyakran a második legnagyobb parancsolatban buktam el:

Márk 12:31 ...Szeresd felebarátodat, mint magadat!

Mindjárt találtam kibúvókat, meg indokokat, hogy miért nem tudok valakit szeretni! 

Egy ilyen alkalommal kiöntöttem a szívem (mint a vizet) Isten előtt, és mondtam a magamét valakire, akit mellesleg úgy kellett volna szeretnem, mint saját magamat. Ehelyett veszekedtem, hogy én ezt az embert ki nem állhatom, és pöfögtem, hogy utálom, míg egyszer csak olyasmit beszéltem, amit nem is fogtam fel. Hű...

Akkor megijedtem kicsit. Figyeltem mi jön ki a számon és egyáltalán nem értettem.

Na gondolkodtam, talán ez lenne a nyelveken szólás?

Az meg csak jött és jött. Mentem az utcán az elkövetkező napokban, és bármerre néztem csak mondtam és mondtam. Engem meg idegesített, hogy mi lehet ez. Egyszerűen zavart, hogy valami megkerüli az elmémet és úgy jön ki belőlem, hogy nem kontrollálhatom.

 Sokáig nem tudtam elfogadni. Beszéltem olyan tesókkal erről, akiknek tudtam, hogy megvan ez az ajándéka, de nem mertem elengedni magam igazán. Közben teltek a napok és Isten nem vette vissza az ajándékot.

Aztán talán hetek is elteltek, és úgy döntöttem elfogadom és megköszöntem Istennek, hogy megajándékozott. Onnantól fogva olyan vidám voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, hiszen  már nem a magamét, hanem az Övét imádkoztam.

 Érdekes új tapasztalatokkal gazdagodtam. Van, hogy olvasom a Bibliát ezen a nyelven, és ez egy furcsa dolog, hiszen mind az értelmem, mind a szellemem egyetértésben van. Nagyon sokszor könyörgök valakiért így, és azt valódi ,,kimondhatatlan fohászkodásnak" nevezhetem, mert én emberileg nem tudom mit kérjek, de Ő igen, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Így nyert új értelmet nálam ez a név: Vigasztaló, Szószóló, Pártfogó.

Róm 8:26  Hasonlatosképpen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.