2018. április 23., hétfő

Ellenszer kígyómarásra, avagy mennyire szeretjük a világosságot?

 Kissé bánkódtam az elmúlt napok kígyómarásai miatt, de azt tanultam, hogy ne aggódjak, hanem hálásan imádkozzak. (Filippi 4, 6-7)
Kb 20 kígyómarásról tudok a környezetemben csak a múlt héten. Súlyos és mély sebekről.
Hát, akkor nincs más hátra, mint előre!
A következő pár mondat Jézus Nikodémussal folytatott beszélgetéséből van:
 Ahogyan Mózes fölemelte a rézkígyót a pusztában,[c] úgy fogják az Emberfiát is fölemelni, hogy aki hisz benne, az örökké éljen. Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon. Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek. Aki hisz a Fiúban, azt nem fogják elítélni. De aki nem hisz benne, az máris elmarasztaló ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de ők jobban szerették a sötétséget, mert gonosz dolgokat tettek. Ugyanis, akik gonosz dolgokat tesznek, azok mind gyűlölik a világosságot, és nem jönnek ki a világosságra, nehogy a tetteik gonoszsága lelepleződjön. Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra, hogy nyilvánvaló legyen: ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Amitől ma dühös lettem

 Volt itt két dolog, ami előtt először csak simán hitetlenkedve álltam, aztán dühös lettem, majd még el is sírtam magam. Az egyik: Lukác...