Ajánlom a blogot itt! Számotokra is elérhető a cucc.
Olvastam és először a képen levő Ige fogott meg. Nem mintha még nem hallottam volna, de most megragadott és gatyába rázott.
Pár gondolat:
- Pont úgy kezdi, mint Jézus a hegyi beszédet.
- Milyen jó annak a fának, hogy közel van a folyóhoz,
- időben hoz gyümölcsöt,
- bírja a gyűrődést, (lásd levelek)
- az élete egyéb területein is jószerencsés lesz!
- Hallelujah!
Amint így ültem és tanulmányoztam, meg követtem a tanácsokat, imádkoztam, elolvastam a mai napra szánt szakaszt, leterített a gondolat, hogy mekkora ajándékom Istentől az ismeret, a hit + az öröm, és mennyire jobban kéne továbbadnom mindezt.
Ez a napi szakasz: 145. Zsoltár 1-7-ig:
145
Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged! Örökké áldom neved!
Minden nap áldalak, dicsérem neved örökké!
Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük, nagysága felmérhetetlen, végtelen!
Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid, hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
Fenséges dicsőséged szépségén, csodás tetteiden elmélkedem!
Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian, én pedig csodás tetteidet hirdetem!
Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik, igazságos tetteidről énekelnek.
Aztán ismét megtörtént velem, amit egy régi szenti-menti bejegyzésben már említettem, hogy átöleltem az én Bibliámat és úgy imádkoztam.
Mert szeretem
Mert hálás vagyok.
És mert szeretném átadni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése