Tükröm, tükröm...

Jn9:25b: (...) egyet tudok,
hogy noha vak voltam, most látok.

Sok gondolat és gondolatsor futott ma rajtam át:

• Hálás vagyok a tükrömért, ami Isten Beszéde. Ebbe mikor belenézek, tisztán látom magam a bűneimmel és a szabadulásaimmal együtt. Tudhatom a szeretethimnusz elolvasásakor, hogy miképp léptem félre és tudhatom a lélek gyümölcseinek megnézésekor, hogy hol teremtem a lélektelenség / szívtelenség gyümölcseit. Nincs ez meg mindenkinek ilyen egyértelműen.
• A reményről - reménytelennek tűnő helyzetekben. Erről beszéltünk ma reggel Szilvivel és nemrég egy Ige ugrott be a vakról:

Jn9:25b: (...) egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. (mondta a vak ember gyógyulása után a farizeusoknak, akik azzal a nem titkolt szándékkal nyaggatták, hogy Jézust nehéz helyzetbe hozzák.)

Hát kell ennél több? Ezt a reményt kívánom én mindenkinek!

:)