Keresés ebben a blogban

2014. május 29., csütörtök

A kereszt, mint kivégzőeszköz

Jó ellenszenves cím, ugye?
Előre szeretném leszögezni, hogy nem törvényekről és szabályokról beszélek, mert mindent szabad ugyanis tennem, de nem minden hasznos. Ezek a gondolatok még mindig teljesen a test és a szellem különbségéről és harcáról szólnak.
Milliomegy helyen beszél Jézus arról, hogy csak a lelkünk / pszichénk / életünk elvesztése árán tudunk tanítvánnyá válni.
Tegnap óta azon gondolkozom, hogy mit is jelent felvenni a keresztet...
Lukács 14,25-27 Nagy tömeg kísérte Jézust, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta: „Csak az lehet az én tanítványom, aki hozzám jön, és jobban szeret engem, mint apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy testvéreit! Igen, csak ha jobban szeret engem még a saját lelkénél is! Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!
Ez egy nagyon finom megfogalmazás az egyszerű fordításban, mert a görög azt írja, hogy ,,meggyűlölni" rokonainkat, meg a saját lelkünket...  (μισέω  (miszeó)
- gyűlöl, utál, undorodik vmitől, ellenszenvet érez)
Sokszor halljuk, hogy felvenni a keresztet azt jelenti, hogy vállalni a ,,sorsunkat". Nekem mostani időkben a saját értékrendemmel, igazságérzetemmel és a természetemmel vívott küzdelmet jelenti, ezért nekem most így nyert értelmet ez a sor:
Aki nem veszi vállára a kivégzőeszközét, és nem azzal együtt követ engem, az nem lehet a tanítványom!
kereszt: σταυρός  (sztaurosz) 1) cölöp, pózna 2) kereszt (kivégzőeszköz)

Ez a szösszenet is erről szól...- katt ide

Kiegészítve még mindezt a mai Chembers-sel:

IGEN... DE...
"Követlek téged Uram, de..." (Lk 9,61).

Tegyük fel, hogy Isten olyat kér tőled, ami próbára teszi józan eszedet. Mit tennél akkor? Vonakodnál? Ha a fizikai világ területén megszoktál valamit, azt mindaddig teszed, amíg határozottan nem szakítasz ezzel a szokással. Ez a szellemi élet területén is így van. Újra meg újra nekirugaszkodsz, hogy megtedd, amit Jézus Krisztus kíván, de mindig újra visszafordulsz a döntő pontnál - amíg végre eltökélten átadod magad neki. "Igen, de - feltéve, hogy engedek Istennek ebben a dologban - mi lesz akkor? Igen, engedelmeskedni akarok Istennek, ha engedi használni a józan eszemet, de ne kívánja tőlem, hogy a bizonytalanságba lépjek." Jézus Krisztus a benne bízóktól ugyanazt a vakmerő lelkületet várja el, amilyet a természeti ember tanúsít. Ha valaki olyasmibe kezd bele, amit érdemes megtennie, akkor jön majd az alkalom, amikor mindent kockára kell tennie. Jézus Krisztus szellemi vonalon megkívánja, hogy tégy mindent kockára, amit józan eszed még a markában tart, merj beleugrani abba, amit Ő mond. Mihelyt ezt megteszed, úgy találod, hogy amit Ő mond, ugyanolyan szilárdan megáll, akárcsak a józan ész. Lehet, hogy Jézus Krisztus szavai a józan ész ítélőszéke előtt esztelenségnek látszanak; de vidd oda azokat a hit ítélőszéke elé és szellemedben kezded látni, hogy az valóban Isten szava. Bízzál Istenben teljesen, és amikor kockázatba visz, vágj neki! A válság idején pogánymódra cselekszünk. Lehet, hogy a tömegből talán csak egyetlenegy elég bátor arra, hogy hitben Istennel számoljon.

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...