A képmutató böjtölés
„Kiálts, jó hangosan!
Emeld föl hangodat, mint a trombita,
ne félj!
Mondd meg népemnek, miben vétkeztek,
Jákób népének mutasd meg bűneiket!
2 Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem,
hogy megértsék útjaimat!
Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él,
és Istenének parancsait tiszteli?
Igazságos döntéseket kérnek tőlem,
és Isten közelségére vágyakoznak![a]
3 Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk,
ha nem veszed észre?
Miért gyötörjük magunkat,
ha nem törődsz vele?«
De én ezt felelem: Nézzétek!
Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek,
és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!
4 Még a böjt idején is veszekedtek
és vitatkoztok,
gonosz indulattal támadtok egymásra,
majd ölre mentek!
Nem úgy böjtöltök,
hogy könyörgésetek hangja
följusson a magasba!
5 Azt hiszitek, ez az a böjt,
amelyet én szeretek?
Az a böjt, hogy az ember
éhezéssel gyötri magát?
Hogy fejét lehajtja, mint a káka,
zsákruhába öltözik,
és hamuban térdel?
Ezt nevezitek ti böjtnek,
az Örökkévaló kedves napjának?
Az igazi böjt, amelyet az Örökkévaló szeret
6 Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek,
nem ilyen!
Nyissátok ki a gonoszság bilincseit!
Engedjétek szabadon az elnyomottakat,
oldozzátok le igájuk köteleit!
Törjetek össze minden igát!
7 Kenyered oszd meg az éhezővel,
otthonodat a hajléktalan szegénnyel,
ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl,
és testvéred elől ne zárkózz el!
8 Akkor felvirrad világosságod,
mint a hajnal fénye,
betegségedből hamar felépülsz,
és egészséged helyreáll,
az Igazságos[b] megy előtted, mint elővéd,
az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.
9 Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót,
ő meghallja, és válaszol neked.
Mikor hozzá kiáltasz,
azt mondja: »Itt vagyok!«
Ha egymást le nem igázzátok,
ha másokra ujjal nem mutogatsz,
ha beszéddel sem támadsz senkire,
10 ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván,
hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele,
akkor felragyog világosságod a sötétben is,
még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
11 Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen,
még kietlen, száraz földön is mindennel ellát.
Csontjaidat megerősíti,
s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert,
mint a forrásvíz, mely el nem apad.
12 Fiaid felépítik az ősi romokat,
és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.
Így fognak nevezni:
»Romos várfalak felépítője,
utak megújítója,
városok újjáépítője.«
13 Ha szombat ünnepén nem indulsz útra,
és szent napomon nem jársz kívánságod után,
hanem örömöd leled a szombati nyugalomban,
az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod,
és őt tiszteled azzal,
hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol,
nem a kívánságaidat követed,
s nem beszélsz hiábavalóságot,
14 akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban,
járatlak a föld magaslatain,
és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!”
— az Örökkévaló szája mondja ezt.
Footnotes:
Ézsaiás 58:2 Hiszen… vágyakoznak Az egész 2. vers ironikus hangvételű. Isten népére valójában ezeknek éppen az ellenkezője volt jellemző.
Ézsaiás 58:8 Igazságos Vagyis: Isten maga megy előtted, és utat készít neked — ugyanakkor ő az „utóvéd” is, hogy hátulról is védelmezzen. Az egész kép a pusztai vándorlást idézi. De fordítható így is: „igazságosságod megy előtted…”.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése