Naná, hogy az én harcias természetem is előjött.
Olyan jó, hogy ezek a dolgok felszínre jönnek, csak azon szoktam gondolkozni, hogy hogy van ez másoknál? Néhány tesómról el sem tudnám képzelni, hogy néha még ők is felemelik a hangjukat, dühösek lesznek és - Uram bocsá' - vitába bocsátkoznak.
Velem előfordul, de nem vagyok túl boldog utána, pláne, hogy sokszor megütöttem már a bokám.
Na mindegy biztató, hogy a salak a felszínre jön. Így könnyebb eltakarítani. Csak a békességem lett oda, de visszanyerhető.
Egy biztos:
Zsolt 16:1-11 Dávid miktámja (bizonyságtétele); Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen. A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem. Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek; nem áldozom meg véres ital áldozatjukat és nem veszem nevöket ajkaimra. Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem. Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.
Nem vagy bedugva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése