Megtartás, elvesztés

Máté 18:11 Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, ami elveszett vala.

Érdekes, mikor egymás után több napig mindig ugyanoda lyukadok ki. Most egy Karácsonyi Remény című tanulmányt csinálok, ott jött szembe velem ez a megtartás / üdvösség témakör. Úgy tűnik nem futott le, pedig csak annyit csináltam a fenti igevers alapján, hogy a Bible Discovery programban a két görög szóra kerestem, hol található így együtt.

Elveszett: ἀπόλλυμι (apollümi)
1) elpusztít, tönkretesz, megsemmisít, romlásba visz
2) elveszít
3) passzív alak: tönkremegy, megsemmisül
4) passzív alak: elpusztul, meghal, elvész, elkárhozik
Megtartás: Szódzó (lásd az előző bejegyzésben)!

Ezeket találtam együtt:

Máté 8:25 És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk.

Máté 16:25 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt.

Márk 8:35 Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én értem és az evangéliumért, az megtalálja azt.

Luk 6:9 Monda azért nekik Jézus: Valamit kérdek tőletek: Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni? az életet megtartani, vagy elveszteni?

Luk 9:24 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, az megtartja azt.

Luk 17:33 Valaki igyekezik az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt.

Luk 19:10 Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett.

1Kor 1:18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

2Thess 2:10 És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre.

Jak 4:12 Egy a törvényhozó, aki hatalmas megtartani és elveszíteni: kicsoda vagy te, hogy kárhoztatod a másikat?

Júd 1:5 Emlékeztetni akarlak továbbá titeket, mint akik egyszer [már] tudjátok, hogy az Úr, amikor a népet Egyiptom földéből kiszabadította, viszontag azokat, akik nem hittek, elvesztette.

Idézem a tanulmányt:

Az elveszettségünknek óriási következménye van az életünkben. Ahhoz, hogy megtudjuk, miért jött Jézus a Földre, meg kell értenünk, mit jelent az elveszettnek lenni. Isten nélkül elvesztettük:

• Életünk célját. Nem értjük, hogy merre kell mennünk, és mit kell tennünk ebben az életben.

• Isten védelmét. Magunk vagyunk, amikor nem vagyunk az Úr védelme alatt. Ez az egyik oka annak, hogy olyan sok ember stresszel. Megpróbálnak saját magukról gondoskodni ahelyett, hogy Isten védelmére bíznák magukat.

• Lehetőségeinket. Soha nem fogjuk megtudni, hogy mekkora ajándékunk és tehetségünk van, ha nem vagyunk kapcsolatban vele.

• Boldogságunkat. Megkaphatjuk a világ minden pénzét és hatalmát, de Isten nélkül soha nem lesz igazi örömünk.

• A mennyországot. Isten megengedi, hogy itt a földön fellázadjunk ellene, de a mennyben erre már nincs lehetőség.

Szódzó

Soha nem figyeltem fel rá eddig, hogy ennél az igeversnél:

Máté 16:25 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt.

... a megtartani szó a görög szódzó. Ezt használja az üdvösségre is a Biblia.
Ez nekem most egy kissé olyan, mintha valaki saját magát akarná üdvözíteni.

(tartani, σῴζω (szódzó)
1) megtart, (biztonságban) megőriz
2) megment, kiszabadít, biztonságba helyez, meggyógyít; üdvözít
3) betart (ígéretet)
4) megtart (emlékezetében)
5) elrejt, titokban tart
passzív alak:
6) életben marad, tovább él
7) megmenekül, épségben marad, biztonságba kerül
8) elmenekül, szerencsésen eljut vhová

Etimológia: a szósz-ból (ép, egészséges; biztos)

(Ógörög 1.)

Itt is írtam erről.
És ez sem volt rossz

Adventhez...

... és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”
Máté 2:2 HUNB

προσκυνέω (proszküneó)
- leborul, imád
Etimológia: prosz + küneó (csókol)
Károli úgy fordítja, hogy tisztességet tegyünk neki, de a többi imádatról beszél és leborulásról.
Adja az Úr Isten, hogy a szívemben imádat legyen, és leboruljak az én Megváltóm előtt!

Ha...

Ha nem akarok tudni arról, hogy Isten nélkül semmi vagyok, arról sem fogok tudni, hogy Vele minden vagyok.
Csak annyit tud hozzám tenni, amennyit hagyok.
Joyce Meyer után szabadon...

Belülről kifelé

A kép forrása: Lithosphera

Annyira banális, és annyira egyértelmű a következő gondolatom, ami még mindig a gyümölcstelenség és gyümölcsözön témában jutott eszembe a János 15, - Krisztus szőlőtős példázatából.
Ahogy a címben is írtam belülről hat. Az Atya, mint szőlősgazda kívülről hat, megmetsz, de Jézus a belsőnkre hat. Belőle fakadunk. Ahogy pár hete Mark Zeeman prédikációját hoztam, abban olvastam, hogy a levágott ág nem terem, maximum melegedni lehet majd mellette, mikor tűzre vetik.
Aztán, ahogy meg is osztottam itt a Lídia konferencián az Ef 5 tanulmányozása közben a gyümölcstelenség szó ütött meg...

Érdekes ezt így egyben látni.
A gyümölcstelenség témában már itt is írtam. 
Még az jutott eszembe, hogy mikor Jézus a fügefát megátkozta, az el is száradt egyből / másnapra. (A két evangélium különbözően írja, lásd Mt21, 19; Mk 11,14) Ezzel kapcsolatban az a gondolatom támadt, hogy a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Vágyik arra a gyümölcsre, ami rajtunk megterem. Az nem csak egy esztétikai dolog, hanem éhséget és szomjat csillapító. Reményt adunk, hogy van más út.

Minden a javamra van

... Jutott eszembe a reggeli órákban, mikor gyengeségeimmel, és hálámmal Isten elé mentem. Ezt az Igét akkor szoktuk idézni, ha bajban vagyunk, de én nem vagyok. Egyszerűen tenyerén hord az én kedves Istenem. Elkényeztetett, pedig nem érdemlem.
Valahogy semmi sem stimmel velem mostanában, ahogy egy klasszikus is megénekelte: Hol van a tűz, hova lett a mindig sóvár régi láz...?
Megkértem Szentlelket járjon közbe értem. Én nem tudom úgy, ahogy van kérni, de Ő igen. Ő Isten akarata szerint jár közben a szentekért. Értem is, mert el vagyok hívva Isten végzése alapján, de nem megy magamtól.
Egyenlőre ennyi, még bemásolom a Róma 8-ból az idevágó szakaszt, aztán álljon itt még egy Scofield jegyzet a végére, ha valakit érdekel.

Mert a teremtés feszültségben és epedve várja Isten fiainak lelepleződését. A teremtés tudniillik hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem azért, aki alávetette, azzal a nekünk adott reménységgel, hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni a romlandóság rabszolgaságából, és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába. Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtés mostanáig együtt sóhajtozik, és együtt vajúdik. Sőt nemcsak ők , hanem mi, a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk, mert a fiúvá fogadtatást várjuk, azaz testünknek megváltását. Mert a mi megmentésünk reménységre szól , a reménység pedig, ha látjuk, nem reménység. Mert, amit látunk, minek azt remélni is? Ám ha azt, amit nem látunk, reméljük, akkor állhatatossággal várjuk is. Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk, és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal. Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért. Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra, miután az Isten előzetes terve szerint (való kifejlődésre) elhívottak, mert akiket eleve felismert, azokat a többiektől eleve különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen. Akiket pedig eleve különválasztott, azokat el is hívta, akiket elhívott, azokat igazságosakká tette, akiket igazságosakká tett, azokat meg is dicsőítette. (Róma 8:19‭-‬30 Csia) 

(3,15) Az ádámi szövetség szabályozza a bukott ember életét - olyan szabályokkal, amelyeknek meg kell maradniok egészen addig, amikor majd a királyság korszakában „Maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságából, Isten fiai dicsőségének szabadságára" (Róm 8,21). Ez a szövetség a következő részletekből áll:(1) A kígyót, a Sátán eszközét Isten megátkozza (14. v.; Róm 16,20; 2Kor 11,3.14; Jel 12,9) és Isten szemléletes figyelmeztetése a természetben a bűn hatásáról - a legszebb és legokosabb teremtmény utálatos csúszómászóvá lett. A rézkígyóban pedig Krisztus keresztjének legmélyebb titkát szemlélhetjük és Krisztus előképét, aki „bűnné lett értünk", amikor magára vette az ítéletet, amelyet mi érdemeltünk meg (4Móz 21,5-9; Jn 3,14-15; 2Kor 5,21).(2) Az első ígéret a Megváltóról (15. v.). Így indult el az „asszony magvának" útja: Ábel, Sét, Nóé (1Móz 6,8-10), Sém (1Móz 9,26-27), Ábrahám (1Móz 12,1-4), Izsák (1Móz 17,19-21), Jákób (1Móz 29,10-14), Júda (1Móz 49,10), Dávid (2Sám 7,5-17), Immánuel-Krisztus (Ézs 7,10-14; Mt 1,1.20-23; Jn 12,31-33; 1Jn 3,8).(3) Az asszony helyzete megváltozott (16. v.) három fő szempontból: (a) megsokasodtak viselősségének fájdalmai; (b) fájdalommal szül magzatokat; (c) férje uralma alá kerül (1Móz 1,26-27). A bűn okozta zűrzavar miatt felsőbbségre van szükség. Isten a férfit tette azzá (Ef 5,22-25; 1Kor 11,7-9; 1Tim 2,11-14).(4) Az édenbeli elfoglaltság (1Móz 2,15) fáradságos munkává változott (1Móz 3,18-19), mivel a föld átok alá került (1Móz 3,17).(5) Az élet elkerülhetetlen szomorúsága (17. v.).(6) Az élet rövidsége és a testi halál tragikus bizonyossága terheli Ádámot és minden leszármazottját (19. v.; Róm 5,12-21). Lásd még a (szellemi) halálról: 1Móz 2,17; Ef 2,5 és jegyzeteik. Mindazáltal a föld megátkozása az ember javára fordult. Nem jó az embernek munka nélkül élni.

A többi szövetségre vonatkozó jegyzetet lásd: az Édenben (1Móz 2,16); a Nóéval (1Móz 9,16); az Ábrahámmal (1Móz 12,2); a Mózessel (2Móz 19,5); a Palesztinában (5Móz 30,3); a Dáviddal kötött szövetség (2Sám 7,16) és az új szövetség (Zsid 8,8).

(3,15) Ahogyan a magyar nyelvben az „ellenségeskedés" szó ugyanabból a gyökérből származik, mint az „ellenség", úgy a Septuaginta görög szövege ebben a versben, valamint az ÚSZ görög nyelve általában az „ellenségeskedés" szót az „ellenség"-ből származtatja. Urunk a Sátánt határozottan „ellenségnek" nevezi (vö. Mt 13,25.28 versét a 39. verssel; valószínűleg Lk 10,19 is erről beszél). Akik nem fogadják be Krisztust, mind Isten ellenségei (Róm 5,10; Kol 1,21; Jak 4,4); a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen (Róm 8,7). Ez az ellenségeskedés, amely különösen Krisztus keresztjének ellenségeiben jelentkezik (Fil 3,18), az utolsó időkben fog hatalmasan megmutatkozni (Jel 12,13-17).

Efézus 5, 1-20

 Nemrég viszonylag sok időt töltöttem a címben szereplő igerésszel, ígértem is, hogy megosztom azt, amit szerintem Isten Szelleme mutatott nekem belőle. Ez nem más, mint az istenfélelem.
Az igerész:
Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek: És járjatok szeretetben, miképen a Krisztus is szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul. Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessék ti közöttetek, a mint szentekhez illik; Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jő az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annakokáért ne legyetek részesei ezeknek; Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; Mert a melyeket azok titokban cselekesznek, éktelen dolog csak mondani is. Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a mi napvilágra jő, világosság. Annakokáért mondja: Serkenj föl, a ki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus. Meglássátok annakokáért, hogy mimódon okkal járjatok, nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annakokáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akaratja. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. Engedelmesek legyetek egymásnak Isten félelmében.
Efézus 5:1‭-‬21

• 1. vers - Annak okáért, vagyis azért. Miért is? Visszautal az előző fejezetre. 
• ... Legyetek követői Istennek! 
• 5. vers: ...nincs öröksége... -vagyis meg lesz fosztva. 
• 6. vers. Isten haragja. Van neki haragja? Van. Ezeken a helyeken is ír erről a görög szóösszetétel szerint: 13X szerepel az Újszövetségben, ebből néhány a képen. 

• 7. vers: Annak okáért, vagyis azért. Miért is? Visszautal az előzőekre. 
• 11. vers: Akarposz- gyümölcstelen. 7X szerepel az Újszövetségben. 

• 15. vers: okkal járjatok. (okkal,  ἀκριβῶς (akribósz) - pontosan, alaposan, tökéletesen. 

• 18. vers: kicsapongás. ἀσωτία, -ας (hé aszótia, -asz) 
• - kicsapongás, züllöttség, elvetemültség

Etimológia: (fosztóképző) +  σῴζω (szódzó - üdvösség) származéka

Egyenlőre ennyi.