Ne nézz fel!

Minap a férjemmel moziestet tartottunk, és másodszor is megnéztük a "Ne nézz fel!" című örökbecsű művet.

Műfaját tekintve szatíra, de nekünk most inkább drámának tűnt.

Mindketten sírtunk szinte, mert az a kiáltó szó, ami elhangzik benne, az élet számos területére igaz lehet. Mondod, mondod a magadét és süket fülekre talál, az emberiség rohan a vesztébe.

Úgyhogy én azt mondom: NE NÉZZ FEL!

...

Amúgy kicsit szomorkás a hangulatom máma, hogy egy klasszikust idézzek, mert ma Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse jutott eszembe az ukrajnai hírek, meg a Krím annektálásával kapcsolatos dolgok olvastán.

Meghallgattam a nagybecsű külügyminiszter torzításait a szankciókkal kapcsolatban a ATV-n,  Mert Ő félti azokat a családokat, akiket szankcióval sújtanak!!! 

És az Ukrajnai családokat nem??? 

A szankciók arra valók, hogy hogy Oroszországot sarokba szorítsuk, ezt nem tudja???

Már nagggyon várom, hogy felelősségrevonások történjenek. Ha emberi nem is, de isteni felelősségrevonás, mert az lesz. 

Ha már lúd, legyen kövér, továbbmentem Radnóti vonalán, elolvastam néhány eclogát, elgondolkodtam, hogy milyen világban élünk, és csak kicsit belegondoltam, hogy milyen lehet bolhák, tetvek, legyek támadása között feküdni, dolgozni élni, majd 35 évesen fejbe lövettetni.

úgyhogy szomorú vagyok...

Részlet a Wikipédiáról:

A már járni sem tudó Radnótit a győri kórházba irányították. Mivel a várost a szövetségesek éppen szőnyegbombázták, így rengeteg súlyos sebesült és halálos áldozat lett a romok alatt. Emiatt az intézmény nem tudta fogadni, elküldték. A beteg munkaszolgálatosokat – köztük Radnótit – egyetlen győri kórház sem fogadta be.[17] Halálának pontos körülményei nem teljesen ismertek, de egyes források szerint Marányi Ede honvéd alezredes parancsára, Tálas András hadapródőrmester négyfős kerete 1944. november 4-én vagy november 9-én Abda község határában, a Rábca partján lőtte agyon a végsőkig kimerült Radnóti Miklóst, 21 társával együtt.[18] A negyedik Razglednica sorai „Tarkólövés. – Így végzed hát te is…” az ő végzetét is előrevetítették. Az áldozatokat a Győrhöz közeli Abda község határában tömegsírba temették.

Holttestét, illetve annak (Szemenyei-Kiss Tamás szerint) feltételezett darabjait 1946. június 23-án exhumálták, ekkor találták meg zubbonya zsebében a noteszét (az ún. Bori noteszt), benne utolsó verseivel.

Részlet a Razglednicákból:

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Így végzed hát te is, -

súgtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. -

Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)