Nemrégiben alkalmam volt megnézni a Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak című filmet.
Itt olvasható az adatlapja a port.hu weboldalon.
Ami nagyon megtetszett benne az az volt, hogy
- hangot ad az elnyomásnak,
- ellenáll a leuralásnak,
- a megszokott sémákból való kitörés.
Mindez jó is lehet, és ez most amúgy is foglalkoztat.
Úgy amúgy nem egy nagy durranás maga a film, de elég megrázó élmény végiggondolni, hogy mennyire bele tudnak nyugodni az emberek a rosszba, a bántalmazásba. Abba, hogy szólnának, de elnémítják őket, pláne, ha középsulis lányokról van szó, akik szemben állnak a legnépszerűbb sportoló fiúkkal, akiknek mindent IS lehet, és azoknak a vezetőség nagyon is a pártját fogja, hiszen bárány-szelídnek tűnnek.
Ha belegondolunk az igazgatónő szerepébe, az kicsit felébreszthet minket:
Hányszor álltunk ki rossz dolog mellett? Hányszor nem álltunk az igazság mellé, sőt, tettünk az ellen? Kibe fojtottuk bele a szót? Mi lett volna, ha nem csap be a szívünk? Hová tűnt az erkölcsi érzékünk akkor?
... persze, csak, ha feltételezzük, hogy nem volt velejéig romlott ő is.
Aztán a következő karakter az egy szem fiú, aki a mozgalom mellé állt, a lány főszereplő barátja. Aki kicsit helyre is igazítja, mikor az elveszti a realitás érzékét...
Aztán, aki keresztény, mint én, ott lehet az a gondolat, hogy nem konfrontálódik, nem szól, csendben imádkozik, és nem tesz semmit egy hasonló szituációban. Mer', ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, ha pofon ütnek balról, tartsd oda...., Stb.
Remélem adtam gondolkodnivalót 😚!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése