Tegnap valami egészen tanulságos dolog történt velem.
Egy kedves személy magáról akart nekem beszélni egy másik kedves személy előtt, és rendre beleszőtte a mondandójába, hogy bezzeg én, (mármint én) másképp csináltam ezt anno.
Éreztem, ahogy elszorul a szívem, elborul az agyam, elborít a szégyen. Miért hozza fel 632-szer?
Hála Istennek egyből tisztáztuk, hogy semmiképpen sem akart megbántani, inkább a nyelvét harapta volna le.
Asszerivitás:
Szerinte ez nekem egy dicsőség volt, én csináltam jól, büszke lehetek rá, hogy így tettem.
Tanulság: Ne gondoljak mást a dolgok mögé, kérdezzek vissza! EGYBŐL!
Ha nem tisztázzuk ott és akkor, várhattam volna a gyógyulást, csak a falak nőttek volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése