Keresés ebben a blogban

2020. július 18., szombat

Kissé szomorkás

Bevallom a mai gondolataimmal sikerült elszomorítani saját magamat, ugyanis az jutott eszembe, hogy hány Facebook csoportnak vagyok a tagja, és milyen aktivitást tapasztalatok bennük.

  • Van 1-2 virágos, növényes,
  • Van 2 fogyókúrás, 
  • Néhány adok-veszek, 
  • Egy pár helyi... 
  • Van keresztény is.
A legtöbb csoportban napi több posztot olvasni a sikerekről, a tagok egymást bátorítják, tanácsokat adnak. Lelkesek. Bemutatják a szép virágaikat, növényeiket. Azt is, ha valakinek az egész eddigi munkáját elverte a jég. Beszélnek a kártevőkről, hogy melyiket hogyan tudjuk kiirtani, hogyan védekezzünk ellenük... 

Mi, keresztények annyira felaprózódtunk, hogy külön csoportokat hoztunk létre, így az egyes csopik elöregszenek, kihalnak, nincs utánpótlás. Kissé ettől úgy érzem, nincs, aki engem tápláljon. 
Ez baj! Erre megoldás kell! 

A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen. Efezus 6:24

És azokkal pláne, akik nem! 
Azért, hogy valami jót is mondjak:
  • Létrejött egy 3 fős imacsoportunk, és majdnem minden este együtt imádkozunk. 3 csodálatos nő. Szükségben. Ne képzeld, hogy uncsi, néha visítva röhögünk Szilviával és Emesével. Emese szerint, ha csinálnánk egy (videó) vlogot, tuti lenne a több milliós nézettség. 
  • Létrejött egy szerdai messenger csoport, amiben Max Lucado, Ahogy szeretni érdemes című könyvét tanulmányozzuk. 
  • A pénteki Lídiákkal szintén megtartottuk a csoportot messengeren. 
Ezek éltetnek. Persze Isten az, rajtuk keresztül. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...