Keresés ebben a blogban

2017. február 2., csütörtök

Alázat

 Kóstolgatom a szót és nem ízlik, viszont arra is rájöttem, hogy valójában a mi felfogásunkban van a hiba ezzel kapcsolatban.
Az alázat nem egy pejoratív szó, csak mi sokkal többre tartjuk a büszkeséget.
 Jó nekem, hogy megaláztál - mondja a... ki is? Mondja ezt ... miért is? Mert mazochista? Nem, egyáltalán nem azért. Kikerestem. A 119. Zsoltár írója és a válasz a képen.
Ez egy hosszú zsoltár. A leghosszabb. Az alázatról szól.
Bingó!
Akkor lássuk, kik nem fogadják jó szívvel az alázatot?
Az istentelenek és a gonoszok.
Nem én mondom, hanem az Ige:
Róm 5:6  Mert Krisztus, mikor még erőtelenek voltunk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.
gonoszok - ἀσεβής  (aszebész) - tiszteletlen, azaz (kiterjesztve) istentelen, szentségtörő
A görög szó a σέβομαι (σέβω)  (szebomai szebó) - ból származik, csak egy fosztóképzővel látták el:
1) tisztel, becsül, csodál; vallásos tiszteletben részesít
2) participium: istenfélő

És Jézus előre feláldozta az életét értük. Értünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...