Na én most csináltam. Elmentem Lídia napokra Szemesre.
Már az odautazásom se volt semmi, mer' én balga eltévedtem. Imádkoztam is ezerrel, hogy legalább az indulásra érjek oda.
A nagy kapkodásban jegyvásárláskor ottfelejtettem a pénztárban az okos kis telefonom, futás a vonatra, majd mikor fent ültem a vonaton, hiába kerestem. Hívtuk, de ki volt kapcsolva. Ez reggel nyolc után kicsivel történt.
Nagyon elszomorodtam. Ez arra szokott utalni, hogy nem szeretnék visszaadni.
Imádkoztunk/tak többen is, de én nem hittem igazán, hogy megkerül. Mondtam is Istennek, hogy mi a helyzet, de abban biztos vagyok, hogy jó tervei vannak. Azért, hogy ne csináljanak horror számlát, letiltattam.
Este nézem a levelezésem, látom ám, hogy e-mailt kaptam, amiben leírják, hogy vsz az én cuki kis mobilomat találták meg a Déliben a pénztárnál és szeretnék visszaadni. Telefonszám, amin elérhetem a kedves megtalálót.
Annyira megörültem, hogy elsírtam magam örömömben. :) A képen levő Ige jött elém és úgy éreztem ez megfogalmazza azt a hálát, amit érzek. :)
Na, dicsőség Istennek!!! A telefon már ismét nálam, tegnap este kedvemre használhattam.
A videóban kis összefoglaló a napokról:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése