Nehéz napok a Föld nevű bolygón

 A hétköznapi rohanásban, mikor a 9. óra után is próbálom lelkesen elvégezni a rámbízottakat, van, hogy kifogy a szufla. Tudom, hogy nem kéne, de mégis.

Régóta nem történt meg, de most igen és szégyellem, hogy hazajöttem és a családom kapta meg az összes csüggedést, reménytelenséget, amit ez a világ - megfűszerezve az óemberi természet rothadó és bűzös hordalékával - kipréselt belőlem.
(Szeretteim, nem kéne ennek így lennie!)
Ma meg szomorkodom és azt a megoldást választom, amit sokkal előbb kellett volna, hogy ne boruljak ki: Istenhez megyek és Neki panaszkodom
Annyi minden van:

• ...
• ...
• ...

Most ezeket nem írom ide, mert megpróbáltam, de nem igazán néztek ki jól. Egyik sem állta ki ugyanis a hit próbáját. :)

2 Korintus 4