Legyen az bennem levő visszásság, vagy olyan csapda, amit az én ellenségem készített, felveszem vele a harcot és jobb emberként kerülök ki belőle, mint amilyen eddig voltam.
Carl Eichhorn "Isten műhelyében" c. könyvéből
Ki a mélységből!
Készítsétek az Úr útját! Minden völgy töltessék fel.
(Lukács 3, 4-5)
„Jól készítsétek utát, a vendég már közel! Mi néki gyűlölt, utált, azt mind vessétek el. A völgyből domb legyen..." A mi királyi vendégünk, Jézus Krisztus mindig jelen van az Igében, mindig készen van arra, hogy bárkihez betérjen. Csak azokat az akadályokat kell elhárítanunk, melyek bevonulását hátráltatják vagy lehetetlenné teszik. Ezeket Isten mutatja meg, de kivetni nekünk kell őket.
Milyen különös ellentmondásokkal találkozunk az emberi lélekben. Az egyik oldalon hamis magaslatok vannak, a másikon a bűn mélységei. Az ember, aki olyan sokat tart magáról, ugyanakkor könnyen elbukik és elszomorítóan vétkezik. Az állati vágyak kivetkőztetik minden méltóságából! Addig, amíg szívesen tartózkodik ezekben a sötét völgyekben, Jézus nem tud bevonulni az életébe. Kell, hogy a lélekből felszakadjon egyszer ez a kiáltás: kicsoda szabadít meg engem e siralmas mélységből? Ekkor közeledik Jézus, hogy kinyújtsa kezét a süllyedő felé és kivonja őt a mélységből. Vajon örülsz-e annak, amikor Isten Igéje belevilágít ezekbe a gyűlöletes mélységekbe és büntetéssel sújtja az erkölcstelenséget? Vagy kínosnak, sőt ellenszenvesnek találod, ha ezt a pontot megérintik nálad? Akkor a szenny és tisztátalanság még mindig természetes és kedves életelemed. Jézus nem is tud közeledni hozzád. Aki a tisztátalanságot szereti, gyűlöli Jézust. - A tisztátalanság mélységei mellett ott vannak a földi gondolkodásnak és a világi törtetésnek a szakadékai, az aggodalmaskodásnak és a vagyongyűjtésnek völgyei. „Emeljétek szíveteket magasra!" - hangzott a felszólítás az úrvacsora vétele előtt az óegyházban. Aki belesüllyedt vagy beleásta magát e világ dolgaiba, aki teljes szívével a pénz után fut és akiben nincs semmiféle magasabbrendű törekvés, az elzárja a Megváltó előtt az utat. Ha elborítanak a múló anyagiak, törekedj fojtó légkörükből kifelé, fel a napsütötte magaslatokra. Így építed Jézus útját ebben a világban. Végül pedig ott vannak a csüggedésnek, a szomorúságnak a mélységei, a hitetlenségnek vagy kicsinyhitűségnek a szakadékai. Az ember ott fekszik alant, összetörve, sóhajtozva vagy jajgatva s végül teljesen belesüllyedve abba a megszomorodásba, amiről a Szentírás azt mondja: halált szerez. De tekints fel mégegyszer! Számodra is itt van a Megváltó, aki szeret és keres téged!Carl Eichhorn "Isten muhelyében" c. könyvéből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése