Keresés ebben a blogban

2012. augusztus 2., csütörtök

Ha már tegnap dagasztottam, akkor itt a sütnivaló...

Fűzöm a gondolataimat a tegnapihoz:
Megint eszembe jutott az, hogy a Jézus tanítványai mennyire csodálkoztak azon, hogy ki üdvözülhet, ha még egy olyan jófej srác sem, aki az örök élet titkát akarta kifürkészni. Állítása szerint az összes parancsolatot megtartotta gyermekkorától kezdve. Erre Jézus egy újabb - számára betarthatatlan - feladattal bízta meg. (Máté 19:16-26)
Aztán ezt olvastam reggel:
Ján 6:27  Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd néktek; mert őt az Atya pecsételte el, az Isten.
És mikor rákérdeztem, hogy ezt hogyan kell, ezt a választ kaptam:
Ján 3:14  És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, aképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.
Ján 3:15  Hogy valaki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ján 3:16  Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ján 3:17  Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megtalálni magunkat

Mikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős... Ezen gondolkodtam, hogy mit akar mondani Pál? Arra jutottam, hogy annyi ellenállás van belénk k...