Kell-e gyógyulás?

Nem kis dolog meggyógyulni.

Mostanság, mikor az orvostudomány és a technológiák ilyen mértékben fejlődnek, újabb és újabb betegségeket fedeznek fel. Hogy ezek régen léteztek-e, csak nem tudták a nevét? Nem tudom. Csak azt, hogy nincs olyan ember, aki beteg akarna lenni.  Testi lelki nyűgjeink nyomnak és nyomnak lefelé. Pedig milyen jó is lenne odamenni - beteg munkatársunkhoz, családtagunkhoz, barátainkhoz - és szükség esetén meggyógyítani őket Jézus nevében.

És ez gondolkodtatott el. 

 - Hogy volt, hogy régen annyi beteg meggyógyult, aki Jézussal, vagy követőivel találkozott? 

 - Hogy van, hogy egy-egy alkalommal, mikor a betegség éppen el akar a szervezetemben uralkodni, egyszer csak meggyógyulok?

Hogy éppen péntek reggeli Lídián, istentiszteleten, vagy a reggeli csendességben történt? Bármelyik lehetséges, de az biztos, hogy Isten Lelke érint meg. És ez az érintés gyógyít meg bárkit, aki megkapja.

Mert Ő tökéletes, egészséges és minket is azzá tesz, ha ez megegyezik az ő akaratával.

Eszembe jutott az a kis epizód, ami egy megtapasztalás volt pár hónapja: 

Munkatársam odajött hozzám, és mondta, hogy ő most fáradt, rosszkedvű, meg ilyenek, és én egy rövid imát mondtam el, miközben rátettem a kezem. A helyzet egyszerű volt, semmi cifrázás, no különleges szólamok, vagy teátrális izék. Az irodám egy átjáróház, két oldalról nyitott, az nem jön be, aki nem akar.

Kérem szépen azt a gyógyulást, azt a hálát, azt az feltöltődést, amit ott kaptunk, nem felejtem el. Mondom kaptunk, mert nekem is bizonyság volt: Itt van! 
 A gyógyult beteg meg egyszerűen szárnyakat kapott, és röpködött egész nap. A szemei csillogtak, nem győzte köszönni. 

Na én ilyesmire gondolok, és - mi tagadás, - elgondolkodtat : Vajon használjuk mi, amink van? 

Péter így szólt annak idején az ,,anyja méhétől fogva sánta" koldushoz:

Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! És őt jobbkezénél fogva felemelte, és azonnal megerősödtek az ő lábai és bokái.  És felszökkenve, megállt és járt és bement ő velük a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.

Ja, ja. De ehhez ki kéne bújni a csigaházból, meg különben is mi lesz ha....?

Az lesz, hogy most újra megfogadom: Egy alkalmat sem fogok kihagyni. Én Istent megtapasztalhatóvá akarom tenni! Gyógyulásokat akarok látni! 

Midőn erről megkérdeztem ma, ezeket a válaszokat kaptam:

1Móz 32:30  Nevezte azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert láttam az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.

2Móz 33:11  Az Úr pedig beszélt Mózessel színről színre, amint szokott ember szólani barátjával

2Móz 33:16  Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, amely e földnek színén van.