Az utolsóktól kezdve...

Ez az amúgy is furcsa történet újabb kérdéseket fogalmazott meg bennem:

Máté 20:1  Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
Máté 20:2  Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldte őket az ő szőlejébe.
Máté 20:3  És kimenvén három óra tájban, látott másokat, akik hivalkodván a piacon álltak vala.
Máté 20:4  És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom néktek.
Máté 20:5  Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képpen cselekedik.
Máté 20:6  Tizenegy óra tájban is kimenvén, talált másokat, akik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván?
Máté 20:7  Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok.
Máté 20:8  Mikor pedig beesteledett, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig.
Máté 20:9  És jöttek a tizenegy órásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek.
Máté 20:10  Jöttek azután az elsők, azt gondolták, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt kaptak fejenként.
Máté 20:11  Amint pedig fölvették, zúgolódtak a házigazda ellen,
Máté 20:12  Mondva: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük.
Máté 20:13  Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem?
Máté 20:14  Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked.
Máté 20:15  Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
Máté 20:16  Eképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.

Nagyon elgondolkoztatott, hogy miért nem fordítva volt a munkások kifizetése. Hiszen emberi logikánk azt diktálja, hogy nem kell a súrlódás, nem kell senkivel konfrontálódni. Kiakadnak az elsők, ha megtudják, hogy a legutolsók ugyanannyit  kapnak, inkább fizessük ki őket először, aztán ha már nem látják, adjuk oda az utolsóknak a fizetést. 

De nem a mennyek országában.

Ott a gazda külön úgy bízza meg a vincellért, hogy : az utolsóktól kezdve mind az elsőkig...

Miért? A Jelenések könyve 3, 19-ben van a megrázó magyarázat:

Én mindazokra, akiket kedvelek, vétküket rájuk bizonyítom, és őket megfenyítem: légy buzgó hát, és térj új felismerésre!