Csapatmunka

 Nincs értelme letagadnom, hogy elég nagy kihívásokkal küszködök lelkileg, mert a környezetem nem mindig úgy látja a dolgokat, ahogyan én, és van egy-két ember, aki manapság kiveri nálam a biztosítékot. Egyszerűen nem jövök rá a motivációjukra, mikor logikátlan és igazságtalan döntéseket hoznak. Ez még nem is lenne olyan furcsa, de mostanság azért - láss csodát - megválogatom az eszközöket abban, hogy rákényszerítsem az akaratomat másokra. Például kedvem lenne nekifutásból kilökni az ablakon, de nem teszem... Pontosabban mióta eldöntöttem, hogy nem fogom ezt tenni, rengetegszer ütközöm abba, hogy mennyire szeretném. (Teremtsünk embert a saját képünkre és hasonlatosságunkra - by Zsozsó) Kafa kis emberi tulajdonság, csak rájöttem, hogy ez egyedül Isten privilégiuma...
Tegnap óta a Róma 8-at olvasom. Egy pár szó megint új értelmet kapott a gondolkodásomban. Ezek közül néhány:

• összedolgozik: συνεργέω  (szünergeó)- együtt dolgozik, együttműködik; támogat   - ez a Róma 8,28-ban van: "Egészen biztosak vagyunk benne, hogy minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik — akiket ő a saját terve szerint elhívott."
• fohászkodik: στενάζω  (sztenadzó) 1) sóhajt, nyög 2) gyászol
Róma 8,22 Jól tudjuk, hogy mind a mai napig az egész teremtett világ úgy nyög és vajúdik, mint a szülő asszony. 23 De nem csak a teremtett világ, hanem mi magunk is ugyanígy sóhajtozunk. Pedig mi előleget kaptunk a Szent Szellemből! Mégis sóhajtozva várjuk a testünk megváltását, hogy ezzel teljesen Isten fiaivá váljunk.
• második mérföld Jézus szerint: Máté 5:41  És aki téged egy mérföld útra kényszerít, menj el vele kettőre. 

Szóval erről mindig azt hittem, hogy rólam szól, mert hogy nagyon nem vagyok rá képes. Most valahogy arra jutottam, hogy a másikról is szól, mert őt ez el fogja gondolkoztatni saját maga felől. Lehet, hogy nem hamar, de előbb-utóbb rájön, hogy nem érdemelte ki és bűnbánatra jut. Pontosan úgy ahogy Isten akarja.

Ez is hasonló hangulatomban íródott

Wisdom for mothers, avagy Bölcsesség anyukáknak

Hanni néhány hónapja elkezdett egy anyukáknak szóló csoportot tartani hetente egyszer két csoportnak.
A mi csoportunk hétfő esténként a Bárkában jött össze és úgy esett, hogy Johannáéknak közben megszületett a harmadik babájuk. Mivel a tanítás (már a könyv) és a lányokkal való közösség nagyon fontos, ezért arra gondoltam, hogy a tempót jócskán visszavéve (kb.: 30-40 oldal/hét-vagyis kb másfél órás alkalom) folytatom a Hanni által elkezdett tanulmányt. Egy este olyan nyolc oldalnyi anyagot veszünk át ha sikerül.
Ma olyan részhez értünk, ami iszonyúan nehéz számomra, mert rengeteg szó esik benne arról a nevelési módszerről, amit én néhány éve szinte teljesen elhagytam a gyermekeimmel kapcsolatban. Legalábbis a túlkapásos formáit. Ez a fenekelés és testi fenyítés.
Én úgy hiszem, hogy ma ezt inkább úgy fogom tartani, hogy beszélgessünk aktualitásokról, egy-egy igéről és imádkozzunk együtt a gyermekeinkért!
Ó, bár Isten adna nekünk szülőknek bölcsességet, hogy jól tegyük a dolgainkat, mert bizony a mi bűneink miatt annyira távol kerültünk Istentől, hogy az rémisztő!
Csak a túlkapás mindennel kapcsolatban. Ugyanúgy el tudjuk túlozni a (majom)szeretetünket, mint a gyűlöletünket.
És ez igaz a házasságainkra is.
Míg ezt most végiggondoltam igazi szomorúságom lett emiatt. Megéreztem azt a mély veszteséget a bűn miatt, ami - legyen bár bennem, vagy másban, - egyszerűen elválaszt minket Istentől. Nem tudok vele lenni minden egyes hűvös alkonyatkor és megkérdezni mindenről.
Pl. hogy

• mit csináljak, hogy ha a gyermekem így-, vagy úgy tesz?
• mikor van itt az ideje a fenekelésnek?
• mikor nincs itt az ideje?
• mit csináljak, hogy a férjemmel mindig éljen a házasságom?
• mit mondjak?
• mit NEM mondhatok?
• mit csináljon az a barátom, akinek a bűn miatt most ment tönkre a házassága?
• mi van azokkal a gyerekekkel, akik ott vannak a gyermekotthonokban, mert a szüleik annyira távol voltak Istentől, hogy sehogy sem hallották a tanácsait?

És még ami szintén eszembe jutott:

Hogy lehet, hogy az eklézsia teli van olyan fiúkkal akik nem mentek el ,,tékozolni" és boldogtalanok?

Az apukájuk talán rosszul nevelte őket?

Hát asszem sok a kérdés bennem...

Talán újra kéne olvasni a Viskót!

Ez is erről szól.

Ázsiai pirított tészta ,,magyarossan"

Hogy mit keres itt egy recept?
Semmi extra, csak most jól sikerült és míg a fejemben van, rögzítem, hogy legközelebb megint így legyen.
Egyébiránt pedig ez is az életemből merített dolog, mert szeretek a családnak jókat főzni és enni. :)

• 1 cs spagetti
  
• 20 dkg husi pirítva (lehet cs mell, v darált hús)
• olaj,
• 1 ek szezámmag,
• pici cukor,
• pici ecet,
• só,
• gyömbér
• 2 kiskanál erőspaprika krém
• kb 1,5 dl szójaszósz
• 1 szál répa,
• 1 szál póréhagyma,
• kis fokhagyma,
• kb. 30 dkg káposzta,
• zeller,
• kb. 15 dkg gomba

Helyem és örökségem

 A mai Oswald Chambers napi betevőjének megörültem. Általában véve azt látom, hogy a szellemisége simogatóbb nekem, mint a legtöbb "mai Ige".

Néhány szóval említi az újjászületést - ezt a misztikus fogalmat és ezenkívül még - ami szintén nem elhanyagolható tényező -  tanít engem saját magamról:

MEGNYÍLT SZEMEK

"Hogy megnyisd szemeiket... hogy bűneik bocsánatát vegyék és osztályrészt azok között, akik megszenteltettek a bennem való hit által" (Csel 26,18).

Az egész Újszövetségben ez a vers foglalja össze a legnagyszerűbben Jézus Krisztus tanítványának missziói munkáját.

A kegyelem első, fejedelmi művét ezek a szavak foglalják össze: "hogy bűneik bocsánatát vegyék". Amikor valakinek nincsenek személyes megtapasztalásai, ez majdnem mindig azért van, mert még sohasem kapott semmit. Hogy valaki megszabadult-e, annak egyetlen jele az, hogy kapott valamit Jézus Krisztustól. Nekünk, Isten szolgáinak, az a dolgunk, hogy felnyissuk az emberek szemét: hadd forduljanak a sötétség helyett a világosság felé. De ez még nem szabadítás, csak megtérés: a felébredt ember fárasztó keresése. Talán nem elhamarkodott állítás azt mondanom, hogy a névleges keresztyének nagy többsége ide tartozik: szemeik megnyíltak már, de még nem kaptak semmit. A megtérés még nem újjászületés. Mai igehirdetőink elhanyagolják ezt a tényt. Aki újjászületett, az tudja, hogy ez nem a saját elhatározásából történt, hanem azért, mert kapott valamit ajándékképpen a Mindenható Istentől. Az emberek ígéreteket tesznek, fogadalmakat írnak alá, elhatározzák, hogy kitartanak a végsőkig, de mindez még nem a megváltott állapot. A megváltás azt jelenti, hogy eljutottunk odáig, hogy kaphatunk valamit Istentől Jézus Krisztus teljhatalma által: mégpedig bűneink bocsánatát.

Ez után következik a kegyelem második hatalmas műve: "hogy a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek". A megszentelődésben az újjáteremtett lélek önként átadja a magához való jogát Jézus Krisztusnak és teljesen azonosítja magát Isten törődésével mások iránt.

Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből

osztályrész: κλη̑ρος  (klérosz)

1) sors; sorsvetéshez használt kő stb.

2) sorsolás

3) kisorsolt rész; örökség; birtok

Zsolt 16:5  Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

2Móz 33:21  És monda az Úr: Íme van hely én nálam; állj a kősziklára.

Áldás

Harcban

Pál szerint nem felejtkezhetünk el arról, hogy háború van. Aggasztó, de nem én találtam ki. Szellemi szinten, ám mégiscsak háború. Olyan mértékben vagyunk képesek elfelejteni azt, hogy nem emberekkel állunk hadviselésben, hogy az már-már elképesztő.
Pontosan leírja ezt az Efézus 6-ban a 10-20-dik versig. Néhányat kiemelek most ezekből a fegyverekből:
"...vegyétek körül magatokat az igazsággal, mint egy övvel! Vegyétek magatokra az igazságosságot, mint mellvértet!"

Itt azt látom, hogy

• az első a minket érő - leginkább Istentől jövő - impulzusokról szól, 
• a második, az ,,igazságosság" az a tőlünk származó és más emberek felé felé irányuló dolgokat jelentheti. Amennyire csak tőlem telik - de ne felejtkezzünk el arról, hogy van Segítőnk ebben. És milyen igaz, hogy ha igazságtalan vagyok valakihez, az hat az én szívemre is. (Péld 4, 23) Így vagyunk egyúttal felelősek minden egyes foglyul nem ejtett - Krisztusnak nem engedelmeskedő gondolatért, ami pedig hatalmunkban állna. (2 Kor 10,5)

Itt pedig: "Vegyétek kezetekbe a Szent Szellem kardját, amely az Isten beszéde!..." az jutott eszembe, hogy Jézus ezzel hatástalanította az Ördög szavait a pusztában: "...meg van írva..."

Szúrt vele, és hatott. Többször is.

18 Minden helyzetben imádkozzatok és könyörögjetek a Szent Szellem által. Erre mindig legyetek készen, maradjatok éberek, tartsatok ki az imádkozásban, és járjatok közben Isten embereiért és népéért!

Hát ez meg mit számít egy háborúban? Nem tudom, de ha Ő mondja...
Ez bizony harc.

Kapu