Öröm és bánat

 Öröm és bánat, ez a két érzelem mindannyiunk előtt jól ismert, naponta éljük meg ezeket. Mindkettő származhat az emberi lélektől, de származhat Szentszellemtől / Szentlélektől is, hiszen Ő egy olyan Valaki, Aki bennünk él. Jó lenne profi módon megkülönböztetni, hogy mikor melyik lép színre, saját pszichénk, vagy Isten Lelke!
Más:
 Tegnap délután YouTube videót hallgattam Heidi Bakerrel, aki afrikai árvákat fogadott be, és rengeteg csoda történt a környezetében. Étel sokasodott meg az imája nyomán és vakok gyógyultak meg, halottak támadtak fel. Mindezt hallva a szívem elszorult, mert én magam még egy normális böjtre és kitartó imára is sokszor lusta vagyok. Heidi csak egyszerűen szükségbe került, nagyon nagy szükségbe, ezért imádkozott. Nem maradt más esélye ahhoz, hogy enni tudjon adni azoknak a gyerekeknek. Itt a videó, több is van magyarul Vele, Gégény Éva lelkesen fordítja ezeket.

Dani este a Máté 22, 1-14 -ig olvasta és ez alapján kérdéseket tett fel:

• Van olyan, hogy valaki elveszíti az üdvösségét?
• Mit jelent, hogy valakinek nincs szép ruhája az alkalomra?
• Akkor ugye ott voltak, akik éppen belemerültek az élet örömeibe, gazdagságába, ezért nem tudtak menni. "Nem törődtek vele..." (5)
• Nem beszélve azokról, akik megverték a hívogató szolgákat.
• ...

Íme a szakasz: Máté 22:1-14

És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nekik, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. 4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. 5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; 6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.9 Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. 10 És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. 11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája. 12 És monda neki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata. 13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. 14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.