Pontosabban nem is nevezném szentimentalizmusnak, ha Isten szíven talál az Igéjével, te pedig elbőgöd magad, hiszen az Ige élesebb mindegyik kétélű kardnál. Képes a szívig, a lélekig és a szellemig behatolni és az ízületek és velők megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.
Ma is így volt, midőn elolvastam Jézus Péterhez intézett szavait, amit feltámadása után mondott neki: János 21:15-17-ig:
Érdekes volt, ahogy a görögben megnéztem.
- Legeltesd az én bárányaimat! (βόσκω boszkó legelőre hajt, legeltet, etet, legel, legelészik; turkál)
- Őrizd az én juhaimat! (ποιμαίνω poimainó pásztorként felügyel, állatokat őriz, legeltet, jóllakat, dédelget)
- Legeltesd az én juhaimat! (βόσκω boszkó legelőre hajt, legeltet, etet, legel, legelészik; turkál)
Ezen belül is az hatott meg, ami annyira gyengéd szeretetről és gondoskodásról tanúskodik: a dédelgetés. Nem egy érzelemmentes etetgetés, ugye?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése