Józsi vasárnapi igehirdetése igazán elhatolt a szívemig.
Az irgalmas szamaritánus története, ebből is az, hogy ott feküdt az úton egy kifosztott, félholtra vert ember és valaki ellátta a sérüléseit. Semmi extra, csak azt tette vele, ami annak a szerencsétlennek aktuálisan a legjobb volt. Segített túlélni.
Az irgalmas szamaritánus története, ebből is az, hogy ott feküdt az úton egy kifosztott, félholtra vert ember és valaki ellátta a sérüléseit. Semmi extra, csak azt tette vele, ami annak a szerencsétlennek aktuálisan a legjobb volt. Segített túlélni.
Az olaj és a bor - amivel ellátta a sérülést - jelképezik az igében a békességet, boldogságot, biztonságot, áldást.
Hány ember fekszik vajon jelképesen így az útszélén félholtan és kifosztva? Mi elláthatjuk a sérüléseiket. És bizony ezek között - szőttem tovább a gondolatokat - sok keresztény is kivérezve, kirabolva fekszik. Ki tudja mióta várnak egészségre, gyermekre, családra, boldogságra, munkahelyre, anyagi javakra.
Ki tette ezt velük?
Jézus nem, mert ő azért jött, hogy életük legyen és bőségben éljenek.
Mit tehetünk értük?
Először is megérthetjük a fentieket. Nem győzök hálát adni a családomért, a férjemért, a hitemért, az egészségemért, a békességemért, az anyagi és szellemi javaimért. Nem értetődik magától, hogy vannak.
Másodszor közbenjárhatok miattuk.
Lukács 10, 25-37 Jézus nem, mert ő azért jött, hogy életük legyen és bőségben éljenek.
Mit tehetünk értük?
Először is megérthetjük a fentieket. Nem győzök hálát adni a családomért, a férjemért, a hitemért, az egészségemért, a békességemért, az anyagi és szellemi javaimért. Nem értetődik magától, hogy vannak.
Másodszor közbenjárhatok miattuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése