A Lukács evangéliuma 6:48 alapján az árvízen töprengtem, hogy mennyire elmos mindent, kivéve a sziklához ragasztott épületet.
Mindent kimos, ami a kettő között van!
A homokszemekhez hasonlít mindent az életben, ami Isten és ember között van, elviszi az áradás...
Mennyire banális!
Saját életemben mi volt az, amit hagytam, hogy Közé, és közém álljon, avagy feküdjön?
Bíztam az emberi jóságban, az egészségben, a politika emberségben,
Nem mondhatom azt, hogy később nem fogom ezt tenni, de mindenesetre tanultam valamit.
Szorosabban kell magamat odaragasztanom Istenhez!❤️
Ebben a hasonlatban mármint az árvizes hasonlatban Isten a kőszikla, a víz a körülmények, homok pedig minden olyasmi, ami közte és köztem áll. Elmosódik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése