Vagyis nem is tudom... Nem tudom, hogy mi ez mostanában, ami elfogott.
Hihetetlen szomorúság, amit időnként átélek, és nem tudom megfejteni honnan érkezett.
Ha meg akarom fogalmazni ez a szó rá a legmegfelelőbb: magány.
Pedig van családom, jól megvagyunk.
Valaki mégiscsak hiányzik és én ezt nem értem.
Hogy lehetséges egy ilyen családban, mint Isten családja egyedül lenni?
Nem tudom, de egyszer csak megértem majd.
Miért vagyok én ilyen?
Olyan gazdagnak és örömtelinek éreztem magam, mint valami királyi fejdísz, meg ékszer, és mások szerint ez csak hivalkodás. Mindig voltak válaszaim Istentől.
Öröm volt a szívemben, meg jó kijelentések, amik mára sok-sok kérdőjellé váltak.
Nem értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése