Civakodás

Elnézem a lányaimat és csodálkozom mi mindenen tudnak civakodni.

• Mindig fontos, hogy az övék legyen az utolsó szó,
• Mindig azt állítják, hogy a másikra nem szólok,
• Mindig ők az elnyomottak a másik által.

Közben már tovább is mentem gondolatban az önigazolás területére.

Észre sem vettük mikor és hogyan lopódzott be az életünkbe a dolog.

Mi mindig jól tudjuk miben hibázott A MÁSIK.

Valakinek a kettő közül pedig akkor is azt kellene mondani, hogy nem fontos kinek van igaza.

De ki mondja?

A nagyobbik megvető hangon a kicsinek: - Te szerencsés...

A kicsi: Szemét vagy, hülye vagy...

Mondom a nagynak: - Ne mondj ilyet!

Ő állítja, hogy amit mondott, abban nincs semmi rossz!

Tényleg nincs, csak ahogy mondta.

Mondom a kicsinek: - Ne mondj ilyet!

Azt feleli a másik kezdte...

1Tim 6:11  De te, Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget.