A reményhez

 Csokonai versét orrba-szájba elemeztük még általános iskolában. Ez jutott eszembe a sok gondolkodás között. ..Mert mostanában megint gyakran merengek ilyesmiken.

De nem maga a szerelemben való reménytelenség foglalkoztat, mint Csokonai Lillához írt költeményben, hanem a jelenben, a saját-, és a korosztályombeli népek reménysége / reménytelensége. 

De mehetek messzebb, mert felfelé 20 év, vagy lefelé 20 év, mindenkinek megvan a saját gondja, öröme, félelmei.

...Ó, csak Lillát hagytad volna...

Miben reménykedünk? Mit várunk? Mire áhítozunk?

• Egy jobb fizetés?
• Egy jobb pozíció?
• Egy jobb lelkész?
• Egy jobb egészségi állapot?
• Netán fiatalabb önmagunk?
• Boldogság?
• Van barátnőm, aki sorba veszi az újabbnál újabb kozmetikai gépeket a vállalkozásához, és ez ideiglenesen örömmel tölti el.
• Egy új évad a kedvenc sorinkból? (Személyesen a La casa de papel nagyon bejönne.🥰)
• Vagy, netán, hogy valaki jól megrázzon, hogy álljak már a vonalra

... Mondhatnám ez utóbbit most én egyáltalán nem tudom fogadni. Mindegy is. Majd mondom mi lett.

Na, de mivel tegnap meló előtt lapátoltam össze ezt a szösszenetet, nem maradt időm beszúrni az ide illő igereszt, most pótolom:

JSir 3:25-26 Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

És, hogy pozitívan zárjam: vasárnap elért a remény, mert biztató üzenetet hallottam. Lehet, hogy ki is tart bennem. 

Ilyenkor látom, hogy nem biztos, hogy a fenyegetés a jó megoldás. Lehet, hogy reményre van szükség...

Az Örökkévaló ezt jól tudja adagolni. ❤️🌷🌺 Mindig alkalmas üzenet, mindig alkalmas időben.

És, hogy egy plusz sztorit is beszúrjak: Ritkán vagyok elutasító az ügyfelekkel, de tegnap nagyon kategorikusan rövidre zártam egy segítségkérő telefonhívást. Kezdte Ádámnál és Évánál, hogy aszongya, a múlt héten, mikor bent volt...

Tudni kell, hogy a memóriám ebben nem az igazi, meg, hogy tényleg legalább 3 ügykorben dolgozom, több száz üggyel hát HONNAN TUDJAM MELYIK VOLT????😀

Szóval hamar leráztam, mert egyszerűen nem haladok a dolgokkal, mindig megakasztanak. Szegényke elfogadta. Pár perc múlva visszahívtam, és megoldást kínáltam, mert így van jól. Igaz, hogy megint nekem volt plusz munka, de nem baj. Remélem értitek, valakinek remény kellett, hogy az ügye halad.