Jézus szavai, elõször olvasva, csodálatosan egyszerûeknek látszanak, nem lepnek meg. Figyelembe se vesszük õket. Elsüllyednek tudatalatti világunkba. A boldogságmondások például szelíd, szép parancsolatoknak tûnnek a világtól elvonult és reménytelen embereknek. De úgy tûnik, nem sok gyakorlati hasznuk van a hétköznapok világában, amelyben élünk. Mégis csakhamar rájövünk, hogy a boldogságmondásokban benne van a Szent Szellem robbantó ereje. Bizonyos körülmények között robbanó erõvel hatnak; és amikor a Szent Szellem valamelyik mondást emlékezetünkbe idézi, akkor ezt mondjuk: "Milyen meglepõ kijelentés!" - ilyenkor döntenünk kell, belemegyünk-e abba a hatalmas szellemi átalakulásba, ami végbemegy életkörülményeinkben, ha engedelmeskedünk ennek a tanításnak. Ilyen módon munkálkodik a Szent Szellem. A Hegyi beszéd szó szerinti magyarázásához nem kell újjászületnünk: az gyerekjáték. De ha a Szent Szellem által életünk különbözõ helyzeteire vonatkoztatjuk Urunk szavait, ez szent és komoly feladat. Tapasztaljuk robbantó erejét.
Jézus tanítása kiesik természetes nézeteink keretébõl; elõször meglepõ nyugtalanságot teremt. Tetteinket és szavainkat hozzá kell igazítanunk Jézus Krisztus tanításaihoz. A Szent Szellem ezt esetrõl esetre megteszi. A Hegyi beszéd nem szabályok és törvények gyûjteménye, hanem annak az életnek a leírása, amit akkor élünk, amikor a Szent Szellem munkálkodik bennünk
Részlet Oswald Chambers "Krisztus mindenek felett" c. könyvéből
Amikor Jézus látta, hogy milyen sokan gyűltek össze, fölment a domb oldalára. Mikor leült, a tanítványai köré gyűltek. 2 Ő pedig így kezdte őket tanítani:
Máté 5, 3 „Milyen boldogok és áldottak,
akik felismerik, hogy szükségük van Istenre,
mert övék Isten Királysága!
4 Milyen boldogok és áldottak,
akik most gyászolnak és sírnak,
mert Isten majd megvigasztalja őket!
5 Milyen boldogok és áldottak
a szelídek és alázatosak,
mert ők fogják örökölni a földet!
6 Milyen boldogok és áldottak,
akik éheznek és szomjaznak az igazságosságra,
mert Isten megadja nekik, amire vágynak!
7 Milyen boldogok és áldottak,
akik irgalmasan bánnak másokkal,
mert Isten is irgalmasan bánik velük!
8 Milyen boldogok és áldottak
a tiszta szívűek,
mert ők meglátják Istent!
9 Milyen boldogok és áldottak,
akik békességet teremtenek,
mert őket Isten gyermekeinek[a] nevezik!
10 Milyen boldogok és áldottak,
akiket azért üldöznek, mert igazságosak!
Övék Isten Királysága!”
11 „Boldogok és áldottak vagytok, amikor miattam üldöznek, bántanak titeket, vagy mindenféle rosszat mondanak rólatok ok nélkül. 12 Örüljetek és ujjongjatok, mert igen nagy jutalom vár rátok a Mennyben! Így üldözték azokat a prófétákat is, akik előttetek éltek.”
Só és világosság
13 „Ti olyanok vagytok az emberek között, mint a só. De ha a só elveszti az ízét, hogyan lehet azt helyreállítani? Bizony, akkor már semmire sem jó, ezért az emberek kidobják és eltapossák.
14 Ti vagytok a világosság az egész világ számára. A hegy tetejére épített várost sem lehet elrejteni. 15 Ugyanígy, aki olajmécsest gyújt, nem rejti edény alá, hanem a mécstartóra teszi, hogy mindenkinek világítson, aki a házban van. 16 Így ragyogjon a világosságotok az embereknek: hadd lássák, milyen jó, amit tesztek, és dicsérjék érte Mennyei Atyátokat!”
Jézus és a Törvény
17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Mózesi Törvényt, vagy a próféták tanítását! Ellenkezőleg, azért jöttem, hogy beteljesítsem! 18 Igazán mondom nektek: amíg az Ég és a Föld létezik, a Törvényből egyetlen betű vagy pont sem veszíti el érvényességét, amíg mind be nem teljesedik.
19 Ha valaki nem tart fontosnak akár csak egyet is a Törvény parancsai közül, és nem engedelmeskedik annak, sőt, még a többieket is erre tanítja, az lesz a legkisebb Isten Királyságában. Aki viszont megtartja a Törvény parancsait, és erre tanítja a többieket is, az nagy lesz Isten Királyságában. 20 Igazán mondom nektek: ha csak annyira éltek Istennek tetsző módon, mint a törvénytanítók és a farizeusok, akkor sohasem fogtok bemenni Isten Királyságába.”
A haragról
21 „Hallottátok, hogy őseinknek megmondták: »Ne gyilkolj! Aki pedig mégis gyilkol, azt el kell ítélni.«[b] 22 Én azonban azt mondom nektek: ha valaki haragot táplál magában a másik ember ellen, azt már el kell ítélni. Ha pedig haragjában azt mondja valakinek: »Te hitvány bolond!« — azt a Főtanács fogja elítélni. Ha pedig odáig megy, hogy a másikat »istentelen hülyének« nevezi, az megérdemli, hogy az örök tüzre dobják.
23 Ezért, ha áldozati ajándékot viszel az oltárhoz, és ott eszedbe jut, hogy valakinek panasza van ellened, 24 hagyd az oltár előtt ajándékodat, menj el, és békülj ki a haragosoddal! Csak azután menj vissza az oltárhoz, hogy felajánljad áldozatodat Istennek!
25 Békülj ki hamar ellenfeleddel, amíg úton vagytok a bíróság felé. Különben ellenfeled a bíró kezébe adhat, a bíró meg a börtönőrnek, s így végül börtönbe zárnak! 26 Igazán mondom neked: ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillérig ki nem fizetted tartozásodat!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése